Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

A somsályi bányában 1955. áprilisában kezdték alkalmazni a frontfejtésben a millszekundos robbantást. A bánya megszűnéséig kizárólag ezt alkalmazták. A millszekundos gyújtómódnál a robbantások mintegy 20—25 ezredmásodperces időközzel követik egymást. A kőzetrengések így egymásba olvadnak és elnyújtott vibrációs hatást eredményeznek. A hosszú ideig tartó rezgés a szénfalat összerázza és a kőzet kisebb-nagyobb darabokra törve leomlik.

46 1950-ig a magyar szénbányászatban ilyen robbantási módról még hallani sem lehetett. A robbantásnál paxit robbanóanyagot és villamos gyutacsot alkalmaztak. A robbanóanyag tárolása a felszabadulás előtt a külszíni raktárban történt. így a robbanóanyag beszállítása naponta nagyon körülményes volt. Ennek elkerülésére az üzem 1946-ban a föld alatt is épített robbanóanyagraktárt. Ebben a raktárban kb. 9000 kg robbanóanyagot tároltak, 100 000 db gyutaccsal. Egy hónap alatt ebből a raktárból és robbanókészletből a bánya 4500 kg robbanóanyagot „fogyasztott", melyből a front átlag 3200 kg-ot és az ehhez szükséges gyújtózsinórt. 1956-ban kezdték el az új lőszerraktár építését a külszínen, de a föld alatti raktár továbbra is megmaradt. A robbantás után a rakodás közvetlenül a fronthomlokról történt a kaparószalagra. Innen a szállítóvágatban levő gyűjtőkaparóra került a szén, onnan pedig a csillébe. A csilléket villamos mozdony szállította a körbuktatóhoz, ahonnan gumiszalagon került a szén a fővonalon lévő csilletöltő állo' 4 7 másra. Az omlasztást, a kalitkák és a biztosítószerkezetek oldását 1956. június 15-ig kézi erővel, nehéz 10 kg-os bakóval végezték. Az omlasztással való veszélyes kézi munkát megváltoztatta a fenti időtől alkalmazott rablóvitla (Koósz Pálnak, a szűcsi X. akna üzemvezetőjének kezdeményezése volt). Ez korszerűsítette és biztonságosabbá tette a bányászoknak ezt a kezdetleges formájában megmaradt munkafolyamatát. Egy farabló vitla segítségével havonta 94—95 m

3 beépített bányafát nyertek vissza és használtak fel újra. A rablóvitla 45 perc alatt 60 méterről távolítja el a biztosítást. Azelőtt 20 munkás végezte el ezt a munkát 2 óra alatt nehéz és veszélyes munkával, tegyük hozzá nem is olyan jól, mert a veszélyesség miatt sok ácsolatot kénytelenek voltak állva hagyni. Rablóvitlával a beépített bányafának 30—40%-át visszanyerik, s ennek kb. a fele még ép volt és újra felhasználható.

48 A felszabaduláskor a bányák híradástechnikai szempontból igen kezdetleges képet mutattak. A bányamesteri irodával összeköttetésben álló első föld alatti telefont az ózdi szénmedencében 1937-ben Somsályon szerelték be. Az 35