Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

V. KULTURÁLIS, SZOCIÁLIS ÉS SPORTINTÉZMÉNYEK A bányatelepi iskola és az óvoda A lakóteleppel egyidőben kezdték építeni az iskolát (ma is abban tanítunk). Az iskola építésének jelentőségét akkor tudjuk igazán értékelni, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a bányászkodás kezdetén írni, olvasni nem tudó emberek voltak a bányászok. Tovább a RIMA-„országban", a bányatulajdonosok által fenntartott ún. „társulati" iskolák minden szempontból elonyösebb helyzetben voltak az egyházi, községi stb. iskolákkal szemben. Ugyanakkor a fenntartók nem önzetlenül tették ezt. Az iskolát is felhasználták törekvéseik megvalósításához. Egyik eszköze volt a munkások tőkés érdekeknek megfelelő művelésének, többek között az állandó munkásgárda kialakításában. Ugyanakkor nagy szolgálatot tettek a bányamunkásságnak azzal, hogy gyermekeik megtanultak írni, olvasni, megnyílt előttük az, ami eddig el volt zárva, a tudás megszerzésének lehetősége. Olyan lépcsőfokot jelentett ez a hatalom felé, melynek „haszna" az öntudatosodó és a tudatos munkásmozgalomban való részvételük idején gyümölcsözött. A somsályi bányatelepet fenntartó Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. is gondot fordított a bányászgyerekek iskoláztatására. 1904-ben építették meg a kéttantermes iskolát. Bár az akkori gyermeklétszám befogadására egy is elegendő lett volna, de gondoltak a jövőre is, a szaporodó munkáslétszámra, a bánya fejlődésére, tehát nem véletlenül történt a két tanterem építése. Az első tanító, aki 1904-ben első ízben összeírta a telepi tanköteles gyermekeket, Szepesi (Spisák) István volt. Az iskola az 1904/1905-ös tanévben kezdte meg működését egy tanerővel, 38 tanulóval.

126 Az elvándorlás, akicserélődés a bányászok tekintetében ezekben az években az 50—60%-ot is elérte. Az első nagyobb állandósulás 1908-ban kezdődött. Ekkor Boskó Mihály személyével már két tanerőre emelkedett az iskola tanerőlétszáma. Az 1910/1 l-es tanévben a 6 osztályban 97 tanuló, 88