Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

Miklós a Szociáldemokrata Párt központi titkárságához írott levelében 1940. október 25-én: „Rátérve a jelen pillanatra, jelentés végett közlöm e héten szerdán reggeltől Ózd környékén lévő Farkaslyuk és Somsály bányatelepeken a bányászok beszüntették a munkát. A RIMA azonnal lezárolta az élelemtárakat a bányatelepeken, előző nap pedig Ózdon és a környező falvakban a korcsmákat is bezáratta a hatóság. Mint írom, szerdán reggel kezdődött a sztrájk, aznap délre egy zászlóalj katonaság érkezett Ózdra. Ezidőtájban csendőrök és katonák őrzik a bányatelepeket, de őrzik a szomszédos bányatelepet Királdot is, hol különben a munka megy. A csütörtöki napon Parancs jelent meg: a honvédbíróság elé állítódik a nem jelentkező. Ma és tegnap néhány embert állítottak elő a munkabeszüntetés miatt. Mint jellemzésül írom, hogy eltűntek a zöld micisapkások az utcáról, bár az utóbbi hetekben erőteljes szervezkedésnek indultak, melyet elősegített a RIMA is, hogy a jobboldali lapokat szabadon terjeszthetik az üzemekben, sőt a szervezőjüket olyan munkahelyre osztották be, honnét szabadon járt-kelt agitálni, vagy szabadon látogathatták munkahelyén. Ezzel szemben a mi emberünket állandó megfigyelés alatt tartja, megfenyíti, amely szintén erősen kihat mozgalmunkra"

119 Az 1940-es országos méretű bányászsztrájk somsálybányai lefolyásáról és okáról a sztrájk egyik aktív résztvevője, Csépányi Danicskó Pál visszaemlékezése alapján írom le. A háborúra való fokozott felkészülés egyre jobban éreztette hatását. A bányászoknak napi 10 órát kellett dolgozni 26 filléres órabérért. Ugyanakkor 4—5 napot dolgozhattak csak hetenként, a többi nap ún. porátka volt. Vasárnap nem dolgozhattak. Ha elvétve megengedtek egy vasárnapi műszakot, akkor azt is csak 26 filléres órabérrel díjazták. így a havi keresetük nem volt több 52 pengőnél. A szervezett munkások vezetői megbeszélésre hívták össze a bányászokat és ott elmondták, hogy a nógrádi, tatabányai, a dorogi és a pécsi medencék szénbányászai már sztrájkolnak, tegyék le ők is a szerszámokat és kérjék bérük emelését. Mielőtt a helyi — somsályi — sztrájkokról részletesen szólnánk, tekintsük át e nagyméretű — országos —, külső megnyilvánulásaiban sokszor megrendítő, s az uralkodó osztályokat megfélemlítő munkásmegmozdulást, amelyet azonban a maga céljaira igyekezett felhasználni a hazai nácik nyilaskeresztes pártja. A bányászok a harc kezdeti szakaszában azért fogadták el a nyilasok vezető szerepét, mivel más politikai tényező nem akadt az országban, amely elviselhetetlen helyzetük gyors orvoslását ígérte volna. Ugyanakkor nem tudhatták, hogy a kenyérért folytatott áldozatos harcukat a magyarországi Hitler-követők elvetemült és fondorlatos módon csupán eszközként 80