Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

után sajnos, a lázadás színhelyén 2 halott és 20 sebesült maradt. Május 10-én a lázongás sokkal nagyobb mértékben ismétlődött Ózdon."

106 Az egyre nagyobb méreteket öltő tömegmegmozdulások, sztrájkok és összeütközések a RIMA uraiban félelmet keltettek a termelésben pedig számottevően visszaesést eredményezett az 1918. év. A munkásság részéről a közelgő május l-e megünneplésére való készülődés további riadalmat, ideges hangulatot teremtett a RIMA urai között. Igyekeznek is sürgősen intézkedni, hogy a fegyveres erők számát növeljék, s ennek árnyékában parancsokat osztogatva terrorizálják a munkásságot. Ennek érdekében Ózd és környékén a csendőrség létszámának 100 fővel való felemelését kéri a borsodi főispán a belügyminisztertől. Úgymond ezzel az erővel a nagyobb zavargások előreláthatólag megakadályozhatók lesznek, mindaddig, amíg megfelelő katonai erő ki nem vonul. A belügyminiszter a főispán jelentését átteszi a pénzügyminiszterhez. Átiratában arról értesíti, hogy a csendőrség a kérdéses időben országosan le lesz kötve, ezért nem áll módjában csendőröket biztosítani, ellenben a honvédelmi minisztert megkereste, hogy katonaságot rendeljen ki. Zsóry György ózdi főszolgabíró szintén kéri Borsod megye alispánját, hogy az ózdi vasmunkások május elsejei ünnepélye idejére karhatalmat rendeljen ki, mégpedig: Ózdon a csendőrséget 30, Sajóvárkonyon 20 és Járdánházán is 20 fővel emeljék fel. Emellett Ózdra 1 század, Borsodnádasd gyártelepre, Somsálybányára, Bánszállás és Királd bányatelepekre 1/2—1/2 század megbízható katonaságot vezényeljenek ki. Később az ózdi főszolgabíró ezt visszavonta telefonon. Egyébként május l-e minden zavaró incidens nélkül múlott el.

107 A somsályi eseményeket követő hónapokban teljesen megbénult a somsályi bányászok között a munkásmozgalom. „A bányászok szervezkedésére 1918 nyarán a »hamu alatti izzás« volt jellemző. A munkásokkal szemben alkalmazott, s fokozódó erőszak hatására nem került sor nyílt megmozdulásra, de egy minden korábbit felülmúló fellépés feltételei érlelődtek. A bányászok szervezkedésének fontos lépését jelentette az 1918. szeptember 21—23-ra egybehívott országos közgyűlés. A szervezkedés országos eredményei megkívánták az országos vezetőség megválasztását, a feladatok átfogóbb meghatározását. A kongresszuson a borsodi bányászok képviselői is részt vettek. A somsályi Peész Mihály egyetlen olyan küldött volt, aki (salgótarjáni küldöttként) részt vett az 1903-as országos értekezleten. Peész Mihályt ebből az alkalomból a közgyűlés elnöke külön üdvözölte. Peész a küldöttekhez szólva kijelentette: »Legyen a föld alatt is világosság. Igaz, hogy keveset tanul73