Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

Gyetvai György somsályi bányaüzemi nyugdíjas engedéllyel rendelkeztek. Április 9-én a bányászok a bányairoda előtt gyülekeztek, hogy élelmezésük javítását követeljék. Dan dó Pál főbizalmi az üzem vezetőivel és a katonai parancsnokkal folytatott heves vita közben a ragadós kukoricakenyeret odavágta a falhoz, s szemébe mondta a bánya vezetőjének: »Ilyen kenyéren nem lehet dolgozni.« Nobel Elek főhadnagy — a munkászászlóalj parancsnoka — a helyzet alapos kivizsgálása helyett letartóztatta Dandó Pált. Dandó Pál letartóztatásának híre gyorsan elterjedt a bányászok között. Ennek hallatára a bányászok letették a szerszámot, feljöttek a bányából és kb. 400-an a bánya udvarán gyülekeztek. A munkások sztrájkba léptek. A sztrájkhoz csatlakoztak a farkaslyuki bányászok is. A katonai parancsnok sürgős erősítést kért Somsályra. 10—12 csendőr rövidesen meg is érkezett. Akkor már az udvarrész megtelt munkásokkal és asszonyokkal. Elsősorban Dandó szabadon bocsátását követelték. Farkasszemet néztek egymással a munkások, munkásasszonyok és az irodát körülvevő csendőrök. A csendőröket mind szűkebb körbe szorították a munkások s egyszerre körül lettek véve a munkásoktól. Erre aztán megkezdődött a közelharc. A csendőrök puskatussal igyekeztek kijutni a munkások gyűrűjéből. A munkások bányászlámpással és téglával hadakoztak. Volt, aki elvette a fegyvert a csendőröktől, s azzal ütötte a csendőröket és katonákat. A csendőrök 69