Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

és igazolatlanul távol maradókat felmondási idő nélkül, azonnali hatállyal bocsátották el. Elbocsátották azokat is, akik társaikat a feljebbvalók elleni elégedetlenségre, munkamegtagadásra vagy munkabeszüntetésre, erőszakos fellépésre buzdították; valamely előny kierőszakolására irányuló mozgalomban részt vettek vagy ha a munkáltatók személyének, becsületének vagy tulajdonának biztonsága ellen cselekedtek."

92 A következő összeütközés alig egy év múlva, 1907-ben megismétlődik. Ennek kiváltó oka az ún. szakmánykönyv volt. A bányászok napi teljesítményét ebbe írták be. A bányászok egyik volt vezetője, Csépányi Danicskó János — aki később mint szervezett munkás állt a bányászok mozgalmának élére —, a következőképpen emlékezett vissza erre az eseményre: „1907-ben történt: A függőleges aknánál dolgoztunk 28 társammal. Nap mint nap leszálltunk a bányába, robbantottunk, csákányoltunk, betegre dolgoztuk magunkat, de nem láttuk értelmét miért dolgozunk. Ugyanis annyi bért adnak, amennyit ők akarnak. A kereset kevés volt, csak sóra, lisztre meg egy kis zsírra volt elég. Hiába dolgoztunk napi 10—12 órát, a szakmánykönyvbe a legkevesebbet írták be. Ezért nem szálltunk le a bányába, követeltük, hogy nekünk is adjanak ilyen könyvet és mi is lássuk, mennyit írnak be. Éjszaka puskalövés dördült a bányafelőr lakása előtt, de ő nem tudta meg soha, hogy ki volt. Ijedtében másnap megadta a követelésünket. Meglett a könyv."

9 3 Az RMST bányatelepén az 1908. évben volt a második somsályi sztrájk A következőkben ismertetem Somsály-telepen dolgozó munkások béremeléséért indított sztrájkot a Bányászati és Kohászati Lapok 1909. december 15. számában közöltek alapján: Az RMST somsályi bányatelepén részleges sztrájk ütött ki 1908. szeptember 1-én. „Az éjjeli munkába való leszállás előtt a falusi bányamunkások megtagadták a beszállást, anélkül, hogy annak okát adták volna. Másnap, 2-án, reggel ugyancsak nem szállottak le, azonban még ekkor sem állottak elő nyílt követeléseikkel, hanem a telepen csapatokba verődve és ide-oda járkálva: »Adják ki a leszámolásunkat!« »Drága a kenyér!« »Kevés a kereset« felkiáltásokat hangoztattak. E bizonytalan helyzetben a bányaigazgatóság felszólította a munkásszemélyzetet, hogy küldjenek ki maguk közül megbízottakat és adják elő kívánalmaikat, egyébként pedig szálljanak be a bányába rendesen, vagy hagyják el a telepet. A munkások eme felszólításnak nem tettek eleget és még a délelőtt folyamán mindnyájan hazamentek faluikba. Ezt megelőzőleg azonban alkalma volt a művezetőnek az egyes falukból való munkáscsoportokkal is beszélni, melyek, kivéve a csernelyieket, mindnyájan kivétel nélkül odanyilat60