Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

Népgazdaságunk anyagi erősödésével párhuzamosan fokozatosan javultak a bányászok élet- és munkakörülményei. A múltból örökölt bányászkolóniákat egyre korszerűbb bányászlakások váltják fel a bányatelepen. Közben javult, illetve javultak bányászaink szociális, egészségügyi ellátottsága, és az életszínvonal mutatói. Élelmiszerellátás a bányatelepen A bánya feltárásával és a telep építésével egyidőben, 1900-ban az Alsótelepen az Erzsébet-tárnával szemben épült egy élelemtár, vagy ahogy itt mondták Somsálybányán provizerát. Ennek létrehozását a szükség diktálta, mert a bányatelep a lakott településektől több kilométerre volt. Az új bányatelep lakói pedig naponta nem járhattak el bevásárolni. A bánya urai — a Rima vezérei — a kényszerítő helyzetet kihasználták, ezen keresztül többszörös előnyt és hasznot biztosítottak. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. bányatelepein a munkások ellátását, főleg alapvető élelmiszer tekintetében központilag biztosították. Minden bányatelepen, így Somsálybányán is volt provizerát, mészárszék és hantin. Kezdetben a legszükségesebb élelmiszereket és háztartási árukat, majd később már ruházati cikkeket is árusítottak. A provizerátban az élelmiszert kéthetenként vételezték a családok. A munkásfelvételkor minden család kapott egy provizerátos könyvet, mely jogosultságot biztosított arra, hogy vételezhessen, illetve vásárolhasson. Minden vásárlást a könyvbe írták. Somsálybányán az 1930-as években a provizerát a legszükségesebb ruhaés textilfélék beszerzését is biztosította: ágyneműhöz, ruházkodáshoz. A provizerát mindennap reggel 7-től este 7-ig volt nyitva, de még vasárnap is 7—10-ig. A provizeráthoz tartozott a hantin is, mely reggel 6-tól este 9-ig volt nyitva. A söntésben jelzőtábla volt 1—2—3 számozással. Egyes szám a tiszti, 2-es az altiszti szobát, 3-as az olvasót jelezte. Ha valamelyik szám kigyulladt, oda kellett a kért italt vinni. A bányászok körében a legkeresettebb ital a bundapálinka volt, ez az ital azonban sem az egészségnek, sem a zsebnek nem sok kárt okozott. Az egyik érdekessége volt a kantinnak, hogy vasárnap és ünnepnapokon pálinkafélét nem szolgáltak ki, még a tiszti szobában sem. A mészárszék külön egység volt, közel a provizeráthoz. Ott lehetett a szükséges húst beszerezni. Nagy forgalmat nem bonyolított le a mészárszék, mert a kolónián lakó családok házinyulat, baromfit, szárnyasokat, kecskét és sertést tartottak, s inkább azt fogyasztották — de csak néha —, mert ezért nem 52