Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

A bányakolónia építésére főleg a bányász szakemberek letelepítése miatt volt szükség, akik kezdetben javarészt szlovákok, osztrákok, németek és cseh-morva anyanyelvűek voltak. Az építkezésen 60 kubikus dolgozott. A te­lepülésre jellemző volt, hogy a mocsaras, lápos talaj miatt néhány épületet 2—3 méteres cölöpökre kellett építeni. A lakások és a barakkok egy-egy hosszú épületet alkottak. Az épület utcára néző része egyszoba-konyhás­kamrás lakás volt, a ház túlsó részén, hátul pedig barakklakások voltak, öt barakklakást építettek, melyben mindössze 32 szoba volt, 250 férőhellyel. A későbbi időben ezeket a barakkokat az üzem családos lakásokká alakí­totta át. 59 A lakásokban szakmunkások laktak családjaikkal, a barakkokban pedig a vidékről toborzott bányászok. Ez volt tehát Somsály-puszta — most már Somsálybánya — első települése, amely a bányászkodás megindulásának függ­vényeként jött létre. A későbbi években már megkezdődött a lakásépítés a hegyoldalon is. így 1913-ban Somsálybányán 186 lakás van, a lakók száma 768 fő, ebből férfi 416, nő 116, gyermek 236 fő. A férfi munkások nagy száma azt mutatja, hogy egy-egy családnál kvártélyosok is laktak. 60 AHosz­szúsor, az alsó település lakásai egészségtelenek és kicsik voltak, előfordult, hogy egyetlen szobában tízen aludtak, alacsonyak voltak az ablakok. Hogy milyen alacsonyak voltak az ablakok azt így emlegetik az idősebbek: „Ha a kakas elsétált az ablak előtt, már azt hittük, újra csendőrök jönnek." Két lakásnak egy udvara volt, melynek közepén egy kemence állott. Az udvar szé­lessége még az 5 m-t sem haladta meg, és a tyúk-, sertés- és libaólak közelsége egészségtelen bűzt árasztott. A somsályfői lakásokat 1928-ban kezdték építe­ni, hasonlókat mint az Alsótelepen. A bányakolónia építésével azonban még nem oldódott meg a távolról bejárók helyzete. Ezek sorsán az üzem úgy igyekezett segíteni, hogy fabarak­kokat építtetett és a vidéki bányamunkások itt laktak. Rendszerint heten­ként, vagy kéthetenként utaztak haza, akkor megfelelő mennyiségű élelmi­szert hoztak magukkal, s ebből főztek saját maguk. A barakkokban lakó bányamunkások semmilyen kedvezményben nem részesültek. 61 1934-ben felépítették az első „munkásszállót", melyben 66 személy lakott. Az élelmiszert és az ágyneműt otthonról vitték és saját maguknak főztek. Csupán vacsorát kaptak, melyért egy hónapban 1 pengőt fizettek. 1938—39-ben átalakítottak egy lóistállót is „munkásszállónak". Ebben az épületben a felszabadulás után a vájártanulók laktak, de később Vajácsra helyezték át őket. 1952-ben ismét épült egy munkásszálló, 52 személyre. 1964-ben két munkásszálló volt, melyben 85 vidéki dolgozó lakott. A szobák

Next

/
Thumbnails
Contents