Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

tette a bánya jobb levegőellátását is, mert egyben nemcsak lejáró, hanem szellőztető akna is lett. Mivel Somsálybánya központosan telepített függőleges aknával való ellátását, továbbá személyszállításra is alkalmas szállítógép beszerelését és üzembe helyezését csak 1965-re tervezték, az alsó szintre a hegyháti dolgozók a már említett lejárón jártak le. A személyszállítás beindulása után a hegyháti dolgozók a tárószintre a függőleges aknán keresztül érkeztek, ahová a Somsály felől jövő dolgozók 5000 m hosszú villamos vontatású vonattal érkeztek. így az üzem bányászai a tárószintről a munkahelyekre csak az ún. IV-es ereszkén át juthattak le. A IV-es ereszke szintkülönbsége 60 m, hossza pedig 400 m volt. Innen a munkahelyek még további, alsóbb szinten voltak, ahová a bányászok le- és feljutása sok fáradsággal járt. Ezért az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt vezetősége 1963-ban elhatározta, hogy a magyar szénbányászatban még ismeretlen — de Tatabányán már kísérlet alatt levő — lejtős pályán emelő-függő kötélpályás személyszállító berendezést épít a IV-es ereszkébe, hogy a dolgozókat a 400 m hosszú lejtős út fáradságától megkímélje.

54 A személyszállítás terve 1964-ben elkészült és a IV. negyedévben a kivitelezésre is sor került. A bányászok nagy érdeklődéssel figyelték a személyszállító, vagy ahogyan a maguk körében elterjedt, a „lanovka" üzembe helyezését. Az üzembe helyezés 1965. március 1-én megtörtént, amely kiváltotta nemcsak a dolgozók, hanem a felsőbb szervek tetszését és elismerését is. Ezt az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt Igazgatóságának az építők részére kiosztott 12 ezer forintos jutalma is igazolta. Az átadástól, vagyis 1965. március 1-től a somsályi bányászok rendszeresen a függőköteles személyszállítón közelítették meg a munkahelyüket. Működése röviden: a pálya felső állomásán vízszintesen elhelyezett függőleges tengelyű, 1,2 m átmérőjű hajtókorong volt. A pálya alsó szakaszán hasonló telepítésű visszatérítő korong volt feszítő állomással. A kötélen 11 méterenként függőrudak helyezkedtek el, amelyre ülés és lábtartó volt felszereive. A személyszállítás alatt a pálya folyamatosan üzemelt, a kötél egyik ágán lefelé, a másik ágán felfelé haladtak a dolgozók. Az állomásokon pedig menet közben szálltak fel, illetve le.

5 5 A szénvagyon egyre fokozottabb kiaknázása miatt az üzem évi tervét fokozatosan alacsonyabbra vették. 1965-től a fokozott rekonstrukció és a jól működő 36 szocialista brigád sem tudta a napi teljesítményt 700 tonna fölé emelni. Ekkor a bányaüzem 1250 embert foglalkoztatott a következő megoszlással: 38