Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

Az 1940-es évekhez viszonyítva a somsályfői tárnában: 1942-ben 273 336 tonnát, 1953-ban 404 560 tonnát termeltek.

43 Az üzem termelésének első fénykorát 1942-ben élte, amikor a háborús fasiszta rablógazdálkodás nyomására alakulásától kezdve a legnagyobb mennyiséget termelte. A somsályfői táró 1945. évi termelése csaknem az 1927. évi termelésre esett vissza (1945-ben csak 125 903 tonnát értek el.) A fejlődés 1945-től 1953-ig egyre jobban fokozódott, majd 1953-ban érte el a bányaüzem 404 560 tonna termelésével a második fénykorát. A gépesítések eredményeképpen a termelés különösen 1952. január 1-től emelkedett, amikor megalakult az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt, melynek székhelye kezdetben Ózdon, később pedig Putnokon volt. A tröszthöz hét széntermelő üzem — Putnok, Farkaslyuk, Somsálybánya, Borsodnádasd, Egercsehi, Szarvaskő és Királd — tartozott. Ugyancsak 1952-ben farkaslyuki telephellyel megalakult a Bányafakészletező Vállalat, amely 1953-tól Anyagellátó Vállalatként az ózdi tröszt teljes anyagbeszerzésének és anyagraktározásának feladatairól gondoskodott. Az 1954. esztendő közepén végrehajtott szervezeti módosítás az Anyagellátó Vállalatot két egymástól független szervezetre bontotta fel. Farkaslyuki telephellyel működött a Szolgáltató Vállalat a saját rezsis beruházási, nagyobb gépészeti stb. feladatok ellátására, bánszállási telephellyel pedig a volt fatelítőmű helyén megépült a Központi Raktár. 1957-ben a Szolgáltató Vállalatból alakult át a Központi Műhely üzemi szervezetként és csak a nagyobb gépészeti beruházások, felújítások munkáit végezte.

44 Az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt igazgatója Lőcsei Lajos volt, aki nagy bányásztapasztalattal, körültekintéssel foglalkozott az üzemek gazdálkodásával. Az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt önálló vállalati tevékenysége 1974. január 1-től szűnt meg, azóta a két borsodi (Ny-i és K-i) szénmedence egy vállalati szervezetben a Borsodi Szénbányák Vállalata keretében folytatja tevékenységét.

4 s A somsályfői tárnában frontfejtéssel tudták a legeredményesebb termelést biztosítani. A frontokon a szerelés 3 méterenkénti előrehaladás után történt. A frontfejtésnek két szárnya van, s ezek hossza a front előrehaladásával párhuzamosan változik. A munkaszervezés lényege a frontokon a következő: egyszerre csak az egyik szárny szenei, addig a másik szárnyon szerelés, kalitkázás, omlasztás történik. A front-előrehaladás 14 m/nap. A frontfejtés jövesztésénél a fúrási munkákat géppel végezték. A fúrást a fúrómester végezte, aki naponta 280-300 lyukat fúrt. A robbantás a lőmester munkája volt. A fúrólyukak berobbantásáért, a helyes lőszerkezelésért, a töltésért, a gyújtásért a lőmester és a csapatvezető volt a felelős. 34