Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

az aknás bányaművelésre kellett áttérni. Ez volt a Kutató-táró, azaz Újiáró. Ez nagyban elősegítette az Erzsébet tárna megnyitását. 1896-ban Erzsébet tárna néven új területen kezdődött meg a feltárás, melyet még ma is megtalálhatunk. Ugyancsak ebben az időben működött az ocsenási bánya, amely Zólyomi (Ocsenás) János malomtulajdonos magánbányája volt. Ez a bánya a bányakolónia alsó településével, az ún. Hosszúsorral szembeni völgyben volt. Az ottlévő szénmezőt nagyüzemi műveléssel feltárni nem volt gazdaságos. Az itt kitermelt szén nagyobb mennyiségét az ózdi gyár vette át. A borsodi kis bányák közül ez volt a leghosszabb életű, ami a szén elhelyezésének biztosítottságából következett. 1902-ben nyitották meg az Erzsébet-aknától délkeleti irányban, szénvagyonának északkeleti—délnyugati folytatásaként a függőaknát. Ez az „Aknaüzem" 1947-ben a kiszerelések során beomlott. A somsályfői főtáró 1921-ben indult meg és egészen 1972-ig a bányaüzem megszüntetéséig működött. Vízdús bánya volt, három telepet művelt. Az itt felszínre hozott szén kalóriaértéke változó volt, ugyanakkor a művelési technológiája is. A kiművelt szén kalóriaértéke: I. telep 3900-4100 II. telep 3600-3800 III. telep 2700-2900 Aknaüzem, Benétei bánya 21