Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

A boszorkánykodás vádja sokkal később is élt az emberek között. 1846ban még foglalkozott a konzisztórium ilyennel. "Kovács József és Ligárt Sára fia József valami bódító nyavalyába esvén azt állította, hogy őket a boszorkányok kínozzák és ide s tova hurcolják és nevezetesen, hogy á Babus István felesége Molnár Judith és egy más asszony őtet a temetőbe vitték, onnan egy ház tetejére tévén le eresztettek; melyet az apja elhívén azt állította, hogy az említett Asszony valóságos boszorkány." A konzisztórium meghagyta, hogy ha tovább is ezt állítják, az apjával együtt veressenek jó sort rajta.

96 Az átalakuló falu A felszabadulás utáni társadalmi, gazdasági átalakulás az eddigi mezőgazdasági faluban is erősen éreztette hatását. Lakóinak eddigi gazdasági élete homogén volt és életszükségletüket teljes egészében a mezőgazdaság kör réből biztosították, s csaknem teljesen önellátók voltak. 1945 után nagy igyekezettel fogtak a háború alatt szétzilált gazdaságaik helyreállítására és a fokozódó élelmiszerkereslet jó jövedelmet biztosított.a szorgalmas családoknak. A tanulni vágyás, a gazdálkodás magasabb szinten való biztosítása érdekében 1948-49 telén egy téli mezőgazdasági tanfolyamot is szerveztek, s ennek 50 hallgatója volt. Az 1950-es évek kezdetén azonban ide is erőteljesebben betört az átalakulás. A fiatalok már nem voltak hajlandók vállalni a hagyományos, nehéz fizikai munkával járó paraszti munkát. Csaknem mindegyik fiatal elindult, hogy a sajómenti nagyüzemekben ipari munkát vállaljon vagy szakmát tanuljon. Az idősebbek még következetesen ragaszkodtak az ősi földjükhöz. Nem voltak hajlandók a közös gazdálkodás útjára lépni. Csak 1956 tavaszán alakították meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetet, de ősszel az ellenforradalmi események hatására fel is oszlottak. Az 1950-es évek első felében, amikor a magán gazdaságokra súlyos terhek nehezedtek, a középkorú munkabíró férfiak is otthagyták a falut és a paraszti életformát felcserélték az ipari munkával. Kezdetben az Ózdi Kohászati Uzemeknél vagy az építőiparban, majd a gyorsan növekvő kazincbarcikai vegyiüzemekben és néhányan a szuhavölgyi szénbányáknál helyezkedtek el. Ezt a folyamatot elősegítette a rendszeres autóbuszforgalom megindulása, különösen a Kazincbarcikára rendszeresen közlekedő munkajárat biztosítása. A föld megmunkálása, az állatok gondozása az idős korosztályra, az öregekre maradt. Ez magával hozta a megmunkált, megművelt földek csökkenését, a távolabb fekvő földdarabok parlagon hagyását. Mindezek a falu életében erős