Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

tak. A betegeket visszairányították. A megfigyelés után is csak akkor engedték őket szabadon, ha valamelyik hozzátartozójuk jelentkezett értük és 15 dollárt lefizetett. Akit nem váltottak ki, azt az ország különböző munkahelyeire irányították. Az aztán a szerencsétől függött, ki merre, milyen helyre került. Pensilvániában Rositer nevű bányatelepre kerültek. Azok, akik feleségeikkel kerültek ki Amerikába, azzal segítettek az uraiknak, hogy kosztosokat (burdosokat) tartottak, ő azzal segített az urának, hogy főzött, mosott az ottlévő emberekre. Néha 18 kosztosa is volt. Egy gömörszőlősi sem volt közelben, de csaknem mind magyarok voltak. Gyorsan összebarátkoztak. A reformátusoknak nem volt templomuk. Elhatározták, hogy építenek egyet. Gyűjtéseket rendeztek és megvásárolták á faanyagot. Az egész templomot fából építették. A templomszenteléskor a keresztanya Mari néni volt. Nevét arany betűkkel írták fel a templom falára. Az ura prezsbiteri tag volt. Egyik bányásztársuk ott végezte el a teológiát és lelkész lett. Odakinn szórakozásra nem nagyon gondolhattak. Csak dolgoztak, hogy minél több pénzt megtakaríthassanak. Szórakozást csak a gyakori keresztelők jelentettek. Arra meghívták a közeli ismerősöket, munkatársakat, mert rokonok ott nem voltak. Kinnléte alatt egyszer volt bál. Arra nagyon sok magyar összejött. A bevételt a templom építésére fordították. "Mivel mind a ketten takarékosan éltek, szépen gyűlt a pénzük. Először úgy határoztak, hogy nem jönnek haza. Vettek is egy kis telket a kanadai határhoz kezeli üdülőtelepen, Niegetozban azzal, hogy építenek rajta. Részvényeket is vásároltak, de nem tudtak megszokni és elhatározták, hogy hazajönnek. A telket eladták, a részvényeket nem tudták eladni és otthagyták. Itthon 30 hold földet vásároltak 1907-ben. Az odakinn maradottakról nagyon keveset sikerült megtudnom, mert akikkel kapcsolatot tartottak, akikkel leveleztek, már elhunytak. Mindössze Új Babus Lászlóról tudtam meg egy keveset, mert leánygyermeküket, E. Kovács József nét új Babus Júliát itthon hagyták, 81 éves korában még felkereshettem, aki az alábbiakat mondta el az apjáról: Az 1879-es nagy árvíz édesapját és édesanyját megölte, házukat elvitte. Árván nevelkedett a rokonoknál. Mikor felserdült, beállt cselédnek. Takarékoskodott és rövidesen vett egy kis szalmazsúpos házat, majd megnősült. Amikor Gömörszőlőson 1905-ben sorozatosan kivándoroltak az emberek, ő is elhatározta, hogy útrakel, abban a reményben, hogy egy házravalót összegyűjt és hazajön. 1908-ban a feleségét is kihívta, hogy segítségére legyen. A felesége magával vitte a kisfiú gyermeket, de a 9 éves Juliskát a szuhafői rokonoknál hagyta azzal a tudattal, hogy rövidesen hazajönnek. Odakünn még két gyermekük született. 1911-ben a 65