Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

volna a vásárra menni. Másnap, mikor hazaérkeztek, hallották, hogy a csendőrök összeszedték azokat, akik a két embernek lovat adtak el. E. Kovács Józsefnek szerencséje volt. Más alkalommal a putnoki vásárban adtak el két lovat egy aggteleki embernek 170 ezer koronáért. Csak 100 ezer koronát fizetett ki. Szuhafőh vett helyettük két lovat. Vasárnap két katona állított be hozzájuk és újságolta, hogy egy aggteleki embert elfogtak két lóval, ő rögtön tudta, hogy az ő lova volt az. Juhász Imre egyik csempészútja alkalmával megvert egy cseh fináncot. Később egy másik legényt elfogtak abban a hiszemben, hogy ő volt az. Mikor már félholtra verték, ismerték fel, hogy tévedtek. A sérüléseibe belehalt. 1938-ban, mikor lomalja környékét visszacsatolták, a csempészés megszűnt. Csak 1945 után újult fel ismét, amikor a határt a korábbi helyére visszaállították. Akkor az állatok csempészése teljesen megszűnt, csak cigarettát, pálinkát vittek és ruhaneműt hordtak helyébe. De rövidesen a határ' őrzését nagyon megszigorították és szigorú büntetéseket szabtak ki a csempészésért. Ezért a tiltott határátlépés és csempészet teljesen megszűnt. Amerikások Az 1900-as századfordulóra a lakosság létszáma felemelkedett három és félszázra. A község határának eltartó képességét ez messze felülmúlta, ennyi ember megélhetését nem tudta biztosítani. Nem volt más út, mint az erőteljesen propagált kivándorlást választani. A 95 éves Kiss Mari néni így emlékezett vissza erre a korra: "Nagyon nehezen éltünk akkor. Télen az erdőt irtottuk. Magam is segítettem az embernek szekérre rakni az ölfákat, pedig majdnem térdig ért a hó. Nyáron aratni jártunk az Alföldre. Máskor meg hátunkon cipeltük a túrót, vajat, tojást Putnokra, Ózdra. Autóbusz akkor még nem volt, de nem is telt volna rá. Gyalog mentünk mindenüvé. Nagyon sokat kellett dolgozni, mégis alig tudtunk megélni, alig tudtuk eltartani kis családunkat. Aki meg kiment Amerikába, nemsokára küldte haza a pénzt. Meg is írták, hogy milyen jó élet van ott és hívták az itthoniakat. A legtöbb embert a jobb kereset reménye, a könnyebb élet lehetősége csalt ki. Abban a reményben indultak el, hogy majd a megtakarított pénzüket hazaküldik s itthon egy kis földet vesznek. Feleségét egy sem vitte magával, csak később hívta ki." A kivándorlás 1904-ben kezdődött, de tömegesen 1905-ben indultak el és összesen 38 személy vándorolt ki Amerikába. Kivándorolt 26 férfi, 6 feleség és 6 gyermek. Ez a lakosság 10 %-a volt. A kivándoroltak kétharmad része javakorabeli munkabíró ember volt.