Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

zelebb 13 km-re, Putnokon volt. Ezért az orvost csak a legritkább esetben vették igénybe. A beteget a rázós szekéren olyan távolságra csak végső esetben vitték. Ezért házi tanácsokkal, házi gyógyszerekkel gyógyítottak. A legények sorozása Putnokon volt. Az odautazáshoz a bíró tartozott fogatot biztosítani. Az így biztosított foszpontot a kisbíró hajtotta. A gyalogos katonák Tornaijára, Egerbe, később Miskolcra, a huszárok Kassára, majd Nyíregyházára, az utászok Tokajba, a tüzérek Miskolcra vonultak be. Rokoni látogatásra régebben ritkán került sor, csak valamilyen rendkívüli esemény, esküvő, keresztelő, temetés alkalmával kerültek el egymáshoz. Jeles ünnepeken vagy rendkívüli alkalmakkor a rokonok szívesen ellátogattak ide, vendégségbe, mert a kis falu lakossága nagyon vendégszerető nép volt. A kéregetők, koldusok is gyakran megkeresték a falut. Adomány nélkül soha nem távoztak. Idegen emberek ritkán tévedtek a főúttól félreeső, elzárt faluba, de a vándoriparosok számon tartották és gyakran fel is keresték. Mindég akadt részükre munka és azt jól meg is fizették. Gyakran hangzott el az ablakos vontatott kiáltása: "Ablakoót! Ablakoót! vagy a drótos: Droótozni! Foótozni! Fazekat foótoózni!" felhívása. Mindég előkerült egy-egy eltörött cserépedény, egy kilyukadt bádogfazék vagy éppen egy betört ablak, amit azonnal meg is csinált a drótos vagy az üveges a küszöbön ülve. Még az 1950-es években is rendszeresen járt itt egy újhutai üvegező. A cserépedényeket, köcsögöket, fazekakat, tányérokat a fazekasoktól szerezték be. Időnként megjelent a faluban egy-egy ekhós szekér, amin a gömöri fazekasok az edényeiket árulták. Az edényekért búzával fjzettek. Két tejes köcsögért hármat kellett megtölteni. Nagyobb fazekakért annyit, amenynyi búza belefért. Sokkal ritkábban, de Bélapátfalváról is eljutottak ide, mert szívesen vásárolták a színesmázas gömöri edények mellett a fehérmázas rózsás tányérokat, edényeket. A favillát, gereblyét a felvidékről jött szekerekről vették meg. Gabonával fizettek ezekért is. Gyakran felhangzott az aggteleki meszesek kiabálása is "Meszet, meszet, meszéét vegyenek!" A jó minőségű mész kellett a fehérre meszelt házak rendbehozatalához. Különösen a nagyobb ünnepek előtt és tavasszal vásároltak szívesen a szekerekről, azért is mert nem pénzzel, hanem ezt is terménnyel fizethették. A dinnyét is szekereken hozták eladni az alföldi dinnyések. A feleslegeik értékesítése és szükségleteik beszerzése érdekében általában a falun átfolyó kis patakot követték és Keleméren át jutottak el Putnokra. Ez volt a fő beszerzési központjuk akkor is, mikor Tornaijához tartoztak, amikor ott volt a járási székhelyük. Ezt azzal magyarázták, hogy er57