Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

zelebb 13 km-re, Putnokon volt. Ezért az orvost csak a legritkább esetben vették igénybe. A beteget a rázós szekéren olyan távolságra csak végső eset­ben vitték. Ezért házi tanácsokkal, házi gyógyszerekkel gyógyítottak. A legények sorozása Putnokon volt. Az odautazáshoz a bíró tartozott fo­gatot biztosítani. Az így biztosított foszpontot a kisbíró hajtotta. A gya­logos katonák Tornaijára, Egerbe, később Miskolcra, a huszárok Kassára, majd Nyíregyházára, az utászok Tokajba, a tüzérek Miskolcra vonultak be. Rokoni látogatásra régebben ritkán került sor, csak valamilyen rendkí­vüli esemény, esküvő, keresztelő, temetés alkalmával kerültek el egymáshoz. Jeles ünnepeken vagy rendkívüli alkalmakkor a rokonok szívesen ellátogattak ide, vendégségbe, mert a kis falu lakossága nagyon vendégszerető nép volt. A kéregetők, koldusok is gyakran megkeresték a falut. Adomány nélkül soha nem távoztak. Idegen emberek ritkán tévedtek a főúttól félreeső, elzárt faluba, de a vándoriparosok számon tartották és gyakran fel is keresték. Mindég akadt ré­szükre munka és azt jól meg is fizették. Gyakran hangzott el az ablakos von­tatott kiáltása: "Ablakoót! Ablakoót! vagy a drótos: Droótozni! Foótozni! Fazekat foótoózni!" felhívása. Mindég előkerült egy-egy eltörött cserépe­dény, egy kilyukadt bádogfazék vagy éppen egy betört ablak, amit azonnal meg is csinált a drótos vagy az üveges a küszöbön ülve. Még az 1950-es években is rendszeresen járt itt egy újhutai üvegező. A cserépedényeket, köcsögöket, fazekakat, tányérokat a fazekasoktól szerezték be. Időnként megjelent a faluban egy-egy ekhós szekér, amin a gö­möri fazekasok az edényeiket árulták. Az edényekért búzával fjzettek. Két tejes köcsögért hármat kellett megtölteni. Nagyobb fazekakért annyit, ameny­nyi búza belefért. Sokkal ritkábban, de Bélapátfalváról is eljutottak ide, mert szívesen vásárolták a színesmázas gömöri edények mellett a fehérmázas rózsás tányérokat, edényeket. A favillát, gereblyét a felvidékről jött sze­kerekről vették meg. Gabonával fizettek ezekért is. Gyakran felhangzott az aggteleki meszesek kiabálása is "Meszet, meszet, meszéét vegyenek!" A jó mi­nőségű mész kellett a fehérre meszelt házak rendbehozatalához. Különösen a nagyobb ünnepek előtt és tavasszal vásároltak szívesen a szekerekről, azért is mert nem pénzzel, hanem ezt is terménnyel fizethették. A dinnyét is sze­kereken hozták eladni az alföldi dinnyések. A feleslegeik értékesítése és szükségleteik beszerzése érdekében álta­lában a falun átfolyó kis patakot követték és Keleméren át jutottak el Put­nokra. Ez volt a fő beszerzési központjuk akkor is, mikor Tornaijához tar­toztak, amikor ott volt a járási székhelyük. Ezt azzal magyarázták, hogy er­57

Next

/
Thumbnails
Contents