Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

helyet foglalt el a 2 km-re lévő Kelemér, mellyel egyéb területen is állandó és legszorosabb volt a kapcsolata. Régebben közös volt a consistoriumuk (egyháztanácsuk), gyermekeik a keleméri iskolába jártak. A községből kivezető egyetlen főútvonal a vizet levezető patak is Keleméren haladt keresztül. A házasságkötések száma szoros összefüggésben volt a lakosság lélekszámával. Legmagasabb az 1800-as években, különösen az 1850-es évek körül. Később csökkent a házasságkötések száma. Egyetelen házasságot sem kötöttek 1768-69-ben, 1772, 1778, 1795-ben. A legtöbb házasság a közel kétszáz év alatt 1832-ben és 1869-ben volt, kilenc házasságot jegyeztek be ezekben az években. 1915-1916-ban csak egy-egy, 1928-ban, 1942-1943-ban nem kötöttek házasságot. 1948, 1950-ben egy-egy a házasságot kötöttek száma. Ettől kezdődően emelkedett a szántuk és 1960-ban 5 házasság fordult elő. Nem ismerem a más községekben gömörszőlősi házastárssal kötött házasságok számát. A házasultak lakóhelyét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1768-1790 között a környékbeli falvak legényei gyakran vitték feleségeiket Gömörszőlősről Aggtelekre, Zádorfalvára, Égerszegre, Zubogyra, de Lénártfalvára, Kövecsesre is. Az 1790-es évektől ez megváltozott és a gömörszőlősi legények hozták feleségeiket idegenből, többségében a Sajó vidékéről, kisebb számban a Szuha völgyéből. Ugyanakkor a környékbeli falvak legényei csaknem teljesen elmaradtak. A községen belüli párválasztás 1768 és 1800 között mindössze 29 %, míg az idegenből történő 71 %. A Szuha-völgyi falvakból az érdeklődés átterelődött a Sajó völgyére. Több idegen községbeli leányt hoztak, mint amennyit elvittek Gcmörszőlősről. 1800 után kisebb mértékű volt a párválasztás a távolabbi falvakból, fokozódott a kapcsolat a közelebbi falvakkal. Növekedett a kölcsönös párválasztás. Tapasztalható volt, hogy ha egy faluból eljött egy legény, a párválasztás viszonozta a gömörszőlősi legény. Ez a kölcsönös párválasztás különösen Kelemérrel, Alsószuhával, Trizzsel, Szentkirályival, Lénártfalvával, Hubóval, Naprággyal erősödött meg. Csaknem megegyezett a más községbelivel kötött házasság a helybelivel. 1850 és 1899 között nagy mértékben növekedett az endogénházasságok száma. A vizsgált időszak alatt zártabb lett, és igen kis mértékben terjedt ki a lakosság érdeklődése a környező községekre. Ekkor volt a lakosság létszáma a legmagasabb. 1900 és 1949 között a korábbi zártságot igyekeztek megtartani. Feleséget más községből csak keveset hoztak. Megnövekedett azonban a más faluból jött férfiak párválasztása. A község közigazgatási területében ebben az időben történt változás. Az új országhatár k'alakításával megszűnt a Sajó völ-