Dobrik István: Mokry Mészáros Dezső (Borsodi Kismonográfiák 18. Miskolc, 1985)

12. kép. A sivatag 1913-14. Tunis, vászon, olaj, 84,5x64 cm, HOM. Ltsz.: 78.107 hatására ezeken a képeken már eltérő kompozíciós séma érvényesül, mint az előző művein. A két sivatagi kép, a „Pusztába vesző táj" és az „Elhagyott oázis" couleur localja még epizódnak számít, de az „Arab erődítmény tuareggel (Sivatag)" c. képe már a későbbi, jellegzetesen naiv kompozíciós rend szerint épül fel. A kép előterében vörös burnuszban és sapkában fotografikus, premier plan beállítással egy bennszülöttet ábrázol profilban. Mögötte — ezzel párhuzamosan — jelenik meg kulisszaszerűen a sivatagi táj. Középtérben a mélyzöld füvű oázis sárgás-fehér építményeivel, és a pálmafákkal egyensúlyozza a bennszülött vöröses-meleg foltját. Mindezek mögött, — mintha a hűs árnyékot tűző napsütés váltaná fel — izzó-sárgán a sivatag nagy foltja távolban egy szigetnyi oázissal. A kép felső negyedében az ég melegsárgával tört kékje, a jobb sarokban pedig egy szempár, mely elliptikus színes nyalábokkal körbefogottan valami természetfeletti erők démoni erejét szimbolizálja. Ez a fajta képszerkesztés és a módozatai jellemzik majd a későbbi „ősvilág" kompozícióit is. A kép villanásnyi titokzatossága pedig továbbra is Mokry misztikus hajlandóságáról árulkodik. A megszáradt festményeket faládában postán küldi haza. 28