Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

prokk /Fk., Fka./, jobbra a osaa

, csaide-hóó /F., Ny., Fka., Fr./, osáá /Pf., Nh., H., Fh., P., Kv., Vh., M., Sz./ szavakkal irányítják. Ha balra akarnak kanyarodni, a rudasnak szólnak: prukk-ide Manci 1

, ha jobbra, akkor csáá-ide Kedves

! mondják a kezesnek. Az inditás a na, no vagy nee szócskával, a megállás a hóóó

, a hátrálás pedig a hőők vagy hőök-te szavakkal történik úgy, hogy az állatok elé állnak, megfogják a szekérrúd végét és ostorral még az állatok orrára is ütnek. Ha azt akarják, hogy a marha oldalra mozduljon, rászólnak: farto-nee! Amikor behajtják az ólba, utána kiáltják: helyedre-nee

1 Ha teherrel megrakott a szekér, rendszerint a már betanított állatot is vezetik bal oldalról. /33.kép/ Ha üres szekeret húznak, a hajtó a szekerén ül az ülésdeszká

n vagy a szekérrúd

on, onnan könnyen leugorhat, ha fordulni kell, vagy ki kell térni valami elől. A szarvasmarha vezetésére nagyon ritkán használnak gyeplő

t, esetleg csak a vadabb jószág irényitésára. Ilyenkor a vékony kötélből készült gyeplőt az állat homlokán a lánchoz rögzítették. Az igázott állatok gyorsítására szolgál az ostor /bato - Kh., Nh., Vh.; batoch - H., Fh., M., Sz,/. Az ostornyel

et leggyakrabban nyir-, gyertyán-, vagy kökényfából készítették. Csak a tőről hajtott egyenes szárút szerették, s a végén rövid csonkokat hagytak. A szekérhez rövid, a szántáshoz hosszabb, két méteres ostornyelet vágtak. Magát aa ostor

t régen kenderből vagy hársfaháncsból fonták, újabban pedig üzletben vásárolt ostorszijat hurkolnak az ostorhegy

re. Az ostornyél végén rövid csonkokat hagynak, hogy az ostorszij le ne csússzon. Egyes gazdák az ostorszij végére még rövid raffia fonatot /sugár

, telek Nb./ is kötöttek, mert ezzel jól lehetett roppantani

. A szarvasmarhát szekérb

e vagy szekér

be /voz - Nh., Vh., H., Fh., M., Sz./, illetve szánkába fogják és szántanak vele. A marhával vontatott szekeret és szánt ökrös szekér

, tehenes szekér, illetve tehenes szánka kifejezéssel különböztetik meg a lovas szekér

től és a lovas szánká

tól. A járom kétféle vonóeszközzel kapcsolódik a szekérhez, illetve szántáskor az ekéhez. A szekeret rúd

dal, ajárúd

dal /Ny./ vagy aja

vai /Pf., Fr./ húzza a tehén, az ekét pedig tézslá

val vagy szántótézslá

val. Mig a szekérrúd mindig a szekérhez van rögzitve, addig a tézslát egyéb célokra is hasznosíthatják. A tézsla és a szekérrúd bükk- vagy tölgyfából készül, rendszerint 2,5 méter hosszúságú. Részei: rúd

, ajafej /F., Pf., Ny.,Fka.;