Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

zsirral vékonyan bekenték, nehogy feltörje a nyakat. A tanulatlan tinókat először üres szekérbe vagy szánká

ba /sanki Nh./ fogták, csak fokozatosan raktak rá terhet. A jármot óvatosan tették a nyakukba, s eléjük ökröket vagy teheneket kapcsoltak. A két tinót még az istállóban összepászitották

. Jobb oldalra az erősebb, magasabb tinót fogták, mert szántáskor az megy a barázdában. Induláskor' a családtagok megtolták a szekeret, a férfiak pedig az ökröket, illetve a tinókat vezették. Ha valamelyik tinó oldalra akart menni, kötéllel orrbacsapták. Ha a tinók kétfelé jártak, kikötötték a fejüket a vonószöghöz. A tanulatlan tinókkal a dülőutakon jártak, de ha nagyon vadak voltak, a szántásokra hajtotta, ott elfáradtak és csendesebben mentek. A tinókat legjobb szánkóba fogva télen betanítani, / mert a szekér zörög és attól megijedve nagyon gyorsan mennek. "Mikor először raktuk rá a /jármot, fogtuk be a szekérbe, a kereket bekötöttük. Akkor osztán azok, mint az ördög megindultak, mert a szekér zörgött. Hazafele már úgy gyütt, mint a bárány. Elmentünk vele a határba, meg vissza, úgy szoktattuk. Terhet eleinte csak keveset raktunk rá, aztán mindég többet. Mikor mán rendesen tudott húzni, raktunk rá egy rendes szekér trágyát." /Fka., László Ferenc 79 é./ Egy tinót tehén vagy ökör mellett törtek be. A tehén azon az oldalon maradt, amelyiken addig is húzott. A járomhoz szoktatás az állatok természetétől függött. A makacs tinó elé tízszer, tizenötször is kellett ökröt fogni, amig megszokták az igát. Ha közben a járom feltörte a tinók nyakát, nyúlbőrt, ködmöndarabot kötöttek a tolóra. Az ökrök, illetve tehenek befogásánál először mindig a vadabb állat nyakába teszik a jármot a szekérrúddal, mert ez magától nem akar bétürtetni

. Ha egyformán kezesek, akkor a jobboldalit fogják.be először. Kihúzzák a járomszöget, rúddal együtt felemelik a jármot, és felrakásnál a türr-be vagy türrbe-no

, levétel közben pedig a türr-ki szóval biztatják az ökröket. Amig be nem tanul a jószág, mindig vezeti a gazda vagy a gazdasszony láncon, illetve kötélen a baloldali állatot. Ezért is hivják a baloldali ökröt kezesn

ek, a jobboldali pedig rudas vagy barázdás

. A marhát igázó gazdák között gyakori oldalmegjelölés a rudastól /jobb oldal/, illetve kezestől /bal oldal/. A vonómarhát balra a prukk vagy prukkide /F., Pf., Nh., Ny., H., Fh., P., Fr., Kv., Vh., M., Sz./, 85