Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
friss fejős kellött, a másik meg tudta nélkülözni a tejet, inkább bornyút akart, mér az bornyas tehenet nézött. Ha még nem látszott, hogy bornyas, megtapogatták a hasa alatt. Négy hónap után érezni lehetett benne a bon:.yút. " /Pf, , Hutkai István 75 é,/. A tehén tejelőképességét a tőgy nagyságából nem lehet megítélni, mert vásár előtt rendszerint két napig nem fejik, hogy tele legyen. Ezért a vásáron úgy álJapitották meg, hogy a hasa alatt megtapogatták a tejlyukat vagy tejkut at és a tejerek et. Először a tejlyukat tapogatják meg, s ha jól belemegy az ujja, sok tejet ad a tehén. A tejkúttól két ér húzódik a tőgyig, ezután ezeket tapogatják meg. Az egyik a tejes ér , a másik a hasznos ér . Ha a tejes ér végén van nagyobb lyuk, több tejet ad a tehén. Ha a másik végén nagyobb a lyuk, akkor kevesebb a tej, de sürütb, zsírosabb, nagyobb a haszna. Volt olyan gazda, aki nem bizott a tejerekben, inkább a tehén bőrét nézte. Megtapogatta a bordákon a bőrt, s ha vékony, jó tejelő a tehén, ha vastag, azt nem vette meg. A tej sűrűségének a megállapításához az asszonyok értettek. A tenyerükre fejtek egy keveset, és ha kékes szinü a tej, ritka, ha fehér, akkor sűrűbb, zsírosabb. A tehén tőgyét is megfogdesták, hogy nem csiklandós-e, meg lehet-e majd fejni. A rugós tehénbe a vásár előtt fél liter pálinkát is beöntöttek, igy nem rúgott, ha a tőgyéhez nyúltak. Rendszerint a tehenet is megjáratták, nézték az állását és a járását. A kifejlett, szép állású, rövid lábú tehén értékesebb volt, mint a cingár , még ha kevesebb tejet is adott. Tejelőnek inkább a pirostarkét és a sárgatarkát vették. A murcos /hamuszínű/ tehenet nem szerették, mert nagyon rugós fajta. Legtöbben előhasú bornyas üsző t igyekeztek venni. A 8-10 éves tehenet már nehezen vásárolták meg, az ilyet csak mészárosoknak adhatták el. Vásárlásnál az eladó és a vevő sokat alkudozott. Az eladó többet kért, a vevő kevesebbet Ígért. Alkudozás közben osapkodtak egymás kezébe: "No, adja ide a kezét, én adok enynyit!" A másik azt mondta: "No, adja ide a kezét, engedek ennyit!" Minden vásárban volt faktor , aki bizonyos pénzösszegért fölverte a tehén árát, ráígért, ezáltal, a vevőt az eladó kínálta áron beugrasztotta a vásárba, ökörnél 20, tehénnél 5-10 pengő faktorpénzt fizettek. Az eladott szarvasmarhával együtt a kötelet is odaadták. Ezért vásárra induláskor 82
