Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
19^2-ben Felsőregmecen Szalkovszki Béla az alábbi fizetést kapta Juhász János 20 holdas gazdától: 100 pengő, egy nagykabát, két strapa nadrág , egy pár bakkanos , egy pár csizma, egy ünnepi öltöny, két rend fehérnemű, két pár kapca, egy sapka és koszt. Egy év alatt két hét szabadság is járt a szolgának, amit több részletben is kivehetett. A szolgák, a kisebb gazdáknál rendszerint együtt étkeztek a családdal, a módosabbaknál azonban sokszor csak a konyhában kaptak ennivalót. Pusztafaluban a legénynek joga volt elmenni a mulatságba, s ilyenkor a gazda még pénzt is adott neki, A téli takarmányozás november végén, december elején kezdődött, "ahogy gyött a tél. " Kétszer étetnek , reggel 5-6 és délután 2-3 óra körül. A legelterjedtebb téli takarmány a kukoricaszár, széna, tavasszalma , lóhere, lucerna, pelyva, törek, ritkábban a répa., krumpld , tök és dara. Legjobb takarmánynak a lóherét, lucernát és a szénát tartják, s ezt félre is teszik tél végére, tavaszra, amikor többet eszik a jószág, és vigyáznak rá, nehogy leromoljon. Tél elején először a rószszabb minőségű, ázott vagy megbarnult szénát és a kukoricaszárat etették meg először. A XIX. század végétől a legáltalánosabb téli takarmány a szénából, lóheréből, szalmából és kukoricaszárból keszitett secska . Azelőtt főleg pelyvát, szénát és rázótt at vagy rázalékot etettek a marhával. A reggeli etetéshez szükséges pelyvát még este megáztatták , leforrázták . Ferslókban vagy dézsában meleg vizzel lelocsolva összekeverték, hogy reggelig puhuljon, és az éles pelyva ki ne kezdje a jószág száját. A pelyvához szétmorzsolt főtt krumplit, krumplihajat, apróra vágott répát és kevés darát is kevertek. A répát répareszelő vel szeletelték fel, amit csak ujabban vásárolnak. Régen vastagabb fémlemezből, készítették sürün kilyukasztva, majd két lécdarabra, a rámá ra szegezték. Pálházén már az 19^0-es években megjelent a kerekes répavágó , de a Hegyköz többi falujában csak az 19ó0-as években terjed el, ki nem szoritva a répareszelőt. A rézottat nagyobb mennyiségű szalma és kevesebb széna, illetve lóhere összekeverésével, villával történő összerázásával nyerték. A szecskavágók elterjedése előtti primitiv szecskavágési mód volt, amikor a füves gabonaszalmát baltával vágták össze. Ez elvétve még az 1950-es években is előfordult. Az 57
