Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

lenül ide dobhatják az egy etetéshez szükséges takarmányt. A módosabb gazdák istállójában a rögzített szénatartók mellett gyakori a mozgatható ferslók /Pf., Ny., Fka., Fh./, seoskás ferslók. /Ny./, secskás láda /Fka./ vagy kád /Pf./, illetve pelyvás ferslók /Fr./. Ez négy lábon áll, a feneke is deszkázott. /22.kóp/ Ebben keverték össze vizzel a pelyvát és a szecskát, ezért a deszkákat pontosan illesztették egymáshoz. Ha a szénatartó vagy ferslók nem fért el az istállóban, az ólon kivül, az eresz alá tették magasra deszkázva. Az ajtó körüli részt minden istállóban szabadon hagyják, s ide rakják az állatok alól napközben kiszedett trágyát. A ganajlé összegyűjtésére szolgáló hidlás csak az istállók egy részében volt. Általában a lovak alá gyakrabban készítettek hidlást, mint a szarvasmarhának. Pálházán a gazdaságok. 25 százalékában volt hidlás a szarvasmarhák alatt. Kb. 20-40 cm mély gödröt ástak az állatok hátsó lábánál, amit először két hidlásgerendá

val /Fh./ vagy talpfá

val /Ny./ fedtek le, majd erre rakták a tölgyfából faragott hidlésdeszkákat /Fh., Fka., Ny./ vagy hidlásfák

at /Pf / egymástól 1,5-2 cm távolságra, hogy a trágyáié lecsoroghasson. Amikor a gödör megtelt, felemeltek egy-két deszkát és vödörrel hordták ki a levet a trégyadombra vagy hordóban összegyűjtve télen a szántóföldeket és a réteket öntözték, meg vele. Ujabban több istállóból csövön vezetik ki a trágyalevet. A termelőszövetkezetek megalakulásával csökkent a szarvasmarha állomány, igy a legtöbb helyen az istállónak csak egy részét használják. Itt helyezik el a nyulalcat, baromfiakat egy elkéritett sarokban. Nyári időszakban a szarvasmarhák közül csak a kisborjúk és a hizóba fogott tinók maradtak az ólban. A teheneket és a vonómarhát napközben a legelőn tartották. Pálházán voltak olyan szegényebb családok, ahol még éjszakára sem kötötték be a marhát az istállóba. A trágyadombot rudakból készitett karómm

al bekerítették, a trágyára szalmát hintettek, és a jószág egész nyáron itt éjszakázott, mert igy kevesebb szalma kellett alájuk. A legelőre járó szarvasmarhák nyári takarmányozása minimális volt. Tavasszal, amikor még gyenge a legelő

, és könnyen meghajtja a marhát, este és reggel szénát vagy lóherét adtak a fejősteheneknek. Nyáron csak akkor kapott a tehén reggel és este egy kis erdei füvet, frissen kaszált szénát vagy csa55