Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
A kazlat szalmával vagy rossz minőségű szénával fedték be, majd szénakötelekre kötözött rudakat lógattak le méterenként a kazal két oldalán, hogy a szél meg ne bontsa. Gyakori volt, hogy fából készült kecskelábakkal szorították, le a kazal tetejét, A téli takarmányozást rendszerint a szabadban tárolt takarmánnyal kezdték, hogy minél kevesebb károsodás érje. A szénát kampós fából készült vagy f anyélre húzott vas horog gal /Pf., Ny., Fh./, szalmahúzó val /Fh./ húzzak ki a kazalból. Néhány faluban kvaoka /Nh., H., Vh./, gvaga /F./ a neve. Amikor a kazal a sok. kihúzott szénától féloldalassá válik, kaszával megvágják , és több napra való takarmányt hordanak be egyszerre a osürbe vagy istállóba. A nyeléről levett kasza fül ére rongyot csavarnak, majd a tetejétől az aljáig kb. egy méter •J AO szélességben vágják le a kazlat. A gyári szénavágót területünkön nem ismerik. Az 1960-as, 70-es években a csűrök és sopok nagy részét lebontották, és a kevés számú állat takarmányát sok helyen kis kazalban, boglyában tárolják. Az esőtől nylon ponyvával védik. A szemestakarmányoknak elsősorban a sertéstartásban volt Jelentős szerepük, de a sürün vetett kukorica, a osalamádé , a kukoricaszár, a tök, a répa és a krumpli a szarvasmarha takarmányozásában is tért hódit. A Hegyközben a kukorica elég későn Jelent meg, paraszti termelése a XVIII.század végén és a XIX. •zázad elején kezdődött. A hideg időjárás miatt ezen a vidéken 109 sohasem termelték nagyban. A XIX. század végétől, a makk.oltatás megszűnésével fokozatosan megnőtt a kukorica szerepe a sertéstenyésztésben, a kukoricaszáré pedig a szarvasmarha tartásban. A kukoricagórét /F./ - kukuricánka /H., Fh., M.; gorovi Nh./, górét /Fh./, kóré t /Fr./ késő &sszel takarítják be. A kévébe kötött szárat, ha volt hely, a osurfiá ba tették az árpaszalma vagy lóhere tetejére, de leggyakrabban a osür és a sop oldalához, vagy egyszerűen a kertben kupac okba, csomó kba rakják./13.kép/ A téli takarmányozást a szecskának, vágott kukorioaszárral kezdték, mert a tél. folyamán sokat veszít tápértékéből. Nyáron a tehenekkel etetik meg a lefattyazott kukorioa fattyúit is, valamint a ritkításkor kivágott gyengébb szálakat. Aratás után a módosabb gazdák két-háromszáz négyszögölnyi területen csalamádét termesztettek a tarlóföldeken, ami különösen a tehenek tejhozamát fokozza. 50
