Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

Jalnkban emelkedik, de a szövetkezeti és háztáji állományt együtt vizsgálva Jelentős csökkenést mutat. Az 1970-es években a szarvasmarhaállomány rohamos csökkenésével szemben a szövetkezetek adatai stabilizálódott állományról tanúskodnak. 1972-ben 1.442, 1978-ban 1651 szarvasmarhát tenyésztettek a három termelőszövetkezetben. Az állattenyésztés másik, rohamosan fejlődő ágazata a Juhtenyésztés, Mlg 1956-ban mlndöszsze 647 Juhot tartottak a Hegyközben, addig 1972-ben 2.261, 1978-ban pedig 3.724 volt a számuk. A szemestakarmány bázis elégtelensége következtében a szövetkezeti gazdaságokban az 1970-es évek végére megszűnt a sertés- és baromfitartás, és természetesen a háztáji gazdaságokban Is folyton csökken a szerepe. A Hegyköz gazdaságtörténetével foglalkozó munkák hangsúlyozzák, hogy a terület klímája, talaja és domborzati viszonyai miatt földmüvelésre kevésbé alkalmas. Az erdő hasznán kívül az állattartás és a gyümölcstermesztés biztosított szerény megélhetést a lakosságnak. Azoknak a korszakokban, amikor az állattartás fellendült, a lakosság életszínvonala Is emelkedett, és a földmüvelés terén Is Javulás következett 20 be. Az állattartáson belül mind a gazdálkodásban, mind a lakosság élelmezésében meghatározó szerepe volt a szarvasmarha tenyésztésnek. Ezért vállalkoztam arra, hogy összegyüjtsem a hagyományos tartásmódok emlékeit, megrajzoljam a változásokat és kiemeljem a sajátosságokat. A kutatás a XIX. század második felétől az 1960-as évekig terjedő korszakot fogja át. A gyűjtést az 1970-es évek elején végeztem, és elsősorban a hagyományos tartásmódokat vizsgáltam. Az 1981-ben folytatott pótgyüjtés során a háztáji szarvasmarha tartásra vonatkozó adatokkal egészítettem ki.

2o

/

a

» 12