Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

már egy ember is dolgozhat, vagy egyszerűen osak vasvillával hordják ki a trágyát. Az életszínvonal emelkedésével nagyrészt eltűntek a döngölt padlójú lakóházak, igy a marhatrágya padlójavitásra történő felhasználása erősen visszaszorult. Uj kutak ásásánál a belsejét már nem terméskővel burkolják, hanem betongyűrűt vásárolnak. A korábbi általános korbás- és gémeskút helyett kerekes szerkezetüeket építenek, amit rendszerint be is fednek. A második világháborúig a közelben csak Sátoraljaújhelyen és Göncön volt állatorvos. Az állatok gyógyitása a tapasztalt, hozzáértő parasztemberekre, esetleg pásztorokra vagy tanultabb kovácsmesterekre hárult. Az 1950-es években Pálházáx-a is került állatorvos, a szarvasmarha betegsége esetén már őt hívják és a herélést is az orvos végzi. Még elég sok hiedelem ismeretes az állattartás köréből, bár ezek közül kevesebbet alkalmaznak a gyakorlatban, mint 30-40 évvel ezelőtt. A boszorkányok elleni füstölést, szentelést, a tejhaszon megőrzését szolgáló tilalmakat az 50-60 éves asszonyok közül néhányan még betartják, illetve elvégzik, de a fiatalabb korosztály csak. az ő elbeszélésük alapján ismeri e hiedelmeket, amelyeket azonban már egyáltalán nem gyakorolnak. A termelőszövetkezetek megalakulása után, az 1960-as években lényegesen megváltozott a szarvasmarhatartás célja. A háztáji gazdaságokban minimális és csak alkalomszerű a tehén igázása. A tehenet teje és szaporulata miatt tartják. Azoknál a családoknál, ahol elegendő férfi munkaerő van a jószág takarmányának beszerzéséhez, a szerződéses hizlalás komoly és rendszeres jövedelmi forrásnak számit. A fejőstehenek őrzésére a termelőszövetkezet fogadja a pásztort, csak az egyéni gazdálkodást folytató Hutákban őrzik a családtagok magányosan vagy közösen sorban a jószágot. A pásztor már rendszeres havi fizetést kap a termelőszövetkezettől, de a hagyományos alkalmi juttatásokat /első kihajtáskor, karácsonykor/ most is mindenki odaadja. Saját részre már nem, de a pásztornak még ma is megsütik a lángost és bélest. Az időrendi változások mellett a hegyközi falvak állattartásának jellegén és formáin belül területi eltérések is megfigyelhetők. Ezek a különbségek a geográfiai viszonyok, a szántóföldek és a rétek minősége, az erdő aránya, a történelmi és gazdasági körülmények által meghatározott foglalko101