Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

sikereket. 1522-ben kiveri őket seregeivel a Havasalföldről, és annak trónjára magyarbarát vajdát ültet. 1526-ban azonban a török támad, a szultán április 23-án maga indul seregei élén Magyarország ellen. De itt a főurak az egymás elleni hatalmi harcokkal vannak elfoglalva, az ország déli határai jóformán védtelenek. II. Lajos király a pápa és egy sor nyugati uralkodó segítségét kéri, de hiába. A király az 1514. évi rossz tapasztalatok ellenére a parasztságra próbál támaszkodni. Március végén elrendeli az ország jobbágyai egyötödének, július végén a felének, augusztus 5-én pedig az egész ország minden jobbágyparasztjának fegyveres mozgósítását. De ennek végrehajtására már nem volt idő. A 75—80 ezer főt számláló török sereg augusztus közepén átkelt a Dráván, és augusztus 29-én Mohács közelében megütközött a Tomori Pál és Szapolyai György vezette 25 ezer főnyi magyar sereggel. A csatában a középkori Magyarország döntő vereséget szenvedett. Nemcsak a király, az országnagyok, főurak és főpapok nagy része maradt holtan a csatatéren, de elbukott az önálló, független Magyarország is. Közben Szapolyai János erdélyi vajda (többek között Szádvár és Szilas ura is) mintegy 10 ezer főnyi erdélyi seregével Szeged magasságában a Tisza bal partján táborozott.

4 5 4 s TK

I. 328-330, 332-336, 340, 343, 348-350. 93