Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

Rakó neve a rák szóból származik, a község régi pecsétnyomóján is egy rák látható. A rák szavunk szláv eredetű, de még honfoglaláskori átvétel. A név -ó végződése esetleg szláv szóképzésre utal.

40 Martonyi jelentése 'Mártoné', hogy tudniillik a falu, ősi templomának védőszentje, Szent Márton védelme alatt áll.

41 A falu neve egyébként egy 1273. évi oklevélben Szentmárton alakban fordul elő.

4 2 Szerepel az oklevélben, mint határos falu, a Torna-völgyi Görgő neve is, ez egyértelműen magyar elnevezés, talán személynévi eredetű, de az is lehetséges, hogy a hegyoldalban fakadó, rendkívül bővizű karsztforrásnak a mésztufagátakon alágördülő, egész sor vízimalom kerekét forgató, görgő víz a névadója (hasonló forrásnevek a környéken: Buzgó, Csörgő), ami nem állna egyedül a magyar helynévanyagban, mert a Borsod megyei Disznósd (ma Borsodszentgyörgy) egy kéziratos térképén még századunkban is szerepel Görgőkút földrajzi név.

43 A településnevek túlnyomórészt magyar volta is alátámasztja föltevésünket, hogy a X. században benépesült Bódvaszilasi-medence lakossága a honfoglalást és betelepítést követően túlnyomórészt magyar volt. A magyarok mellett, illetve között csak csekély avar és bolgárszláv népesség élhetett a honfoglalást követően, ezek mellé kerültek utóbb, ugyancsak nem nagy számban német és cseh telepescsaládok. Mindezek a nemzetiségek a túlnyomó többségű magyarságba maradéktalanul beolvadtak. 40

FNESZ 115. 41

FNESZ 410. *

2

RA II. 2-3. 59. 43

Román J. 1977. BLF. 6. 91. 61