Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

évi oklevélből csupán azt tudjuk meg, hogy Tekus utódai tiltakoznak a váci káptalannál, hogy Zsigmond király erőszakkal elkobozta tőlük IV. László és III. András királyok okleveleit Szádvárnak, valamint a környéken elterülő Torna birtoknak és tartozékainak Jenő váráért történt cseréjéről, elkobozta Zsigmond Nagy Lajos királynak ezt a cserét megerősítő oklevelét is, és Torna várát a hozzá tartozó valamennyi birtokkal együtt tőlük 1406-ban elvette, elfoglalta és magának megtartotta.

36 6. kép. Szádvár látképe J. Ledentu rajza, 1639. (Détshy M. nyomán) Kulcsár G. repr. Ezek szerint Tekus családja valószínűleg IV. László uralkodása idején, tehát 1272-t követően, de legkésőbb 1277-ben átadta a királynak a Nógrád megyei Jenő (Diósjenő) várát tartozékaival, és a királytól megkapta cserébe Szard várát (Szádvárt) és a körülötte elterülő Torna birtokot tartozékaival, köztük nyilván Szálassal együtt. Szádvár felépülte után ez az új vár lett a tornai ispánság székhelye. A királyi uradalom központját képező régi föld-, illetve utóbb palánkvárat, (Torna-)Váradot, amelyet a terület betelepítésével és az uradalom megszervezésével egyidőben, feltehetőleg még a X. században építettek egy az őskor óta emberi települést hordozó dombon, amelynek lábánál bővizű forrás is fakad, a IV. Bélát üldöző tatár csapatok nyilván fölégették, de Szádvár fölépültével az régi szerepét különben is elveszítette. 36

ZsO II. 1.588-589. 47