Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

tőén — ma is él, sőt sokkal gazdagabb, mint valaha. Régen a levest és a főtt szilvát rátában vitték, a herőcét, pampuszkát, a rántottába sült tyúkot pedig tányérra rakták és bekötötték poszrikos kendőbe (69. kép). A kalácsokat a koma hátitarisznyában, a komaasszony pedig batuban vitte. Manapság Szentsimonban nem ketten, hanem tizenketten viszik a gyermekágyas asszonynak szánt ételneműt. Mulatságot csapnak, esznek-isznak a háziak és a vendégek is. A kalácsokat ma is bekötik poszrikos kendőbe, a 10 túrós lepényt, 9 mákos kürtöt, a 3 morványt pedig ruháskosárban szállítják. Ezen kívül öt tortát, ötféle süteményt, ötféle húst, levest, pezsgőt, konyakot, gyümölcsöt is visznek a nagy poszrikba. Régen a komaasszony 5 alkalommal vitt poszrikot, s szigorúan kialakult rendje volt, melyik napon mit kellett vinni. Most egy alkalommal, de sokkal többet adnak a komaasszonyok, mint régen. Kis poszrikot egy-egy alkalommal más rokonok is hordtak — mindazon asszonyok, akik a keresztelőn részt vettek. Régebben a poszrik szóval jelölték a keresztelőt követő mulatságot is. Ez a szó ismeretes az egész palóc területen, Gömör katolikus helyein inkább posztrik, pusztrik alakban használatos. Az ételhordás szokása országosan elterjedt, de az elnevezések igen változatosak. Már a barkókkal szomszédos borsodi—gömöri reformátusság is másképp nevezi: Hétben, Sajóvelezden, a Szárazvölgy falvaiban komatálat hordanak, s komakendőt használnak erre az alkalomra. Századunk elején a keresztgyermek előbb kapta a korozsmát, a keresztszülők ajándékát, mint ma. Már egy éves, de legkésőbb 2-3 éves korában kapott „korozsmába" ruhának való anyagot, cipőt, harisnyát stb. Ilyenkor ismét nagy vendégséget, családi mulatságot rendeztek. Az 1920-as évektől kezdve „első áldozó" korában kapott a keresztgyermek korozsmát. Korozs/ra'nak nevezieK a többi keresztszülő ajándékát is. Házasságot kötő keresztgyermeküknek a keresztvízi és a bérma keresztszülők adták a legnagyobb ajándékot az 1930—40-es években. Akkor még a „búcsús keresztanyák" is vettek valami ajándékot. (Utóbbiakat aszerint nevezték meg, melyik búcsúba menet hívták meg őket keresztszülőnek. Volt „szentkútyi" „apátfalvi", „máriapócsi" keresztanya. A búcsús keresztanyákat is számolva, a legtöbb leánynak öt-hat keresztanyja volt összesen). Megszólításuk keresztanyám keresztapa, akik gyakran csak keresztnek szólították a keresztgyermeket. A búcsús keresztanyákat, keresztapákat is komámasszonynak, komámuramnak szólították a gyermek szülei. Bérmaszülőnek lehetőség szerint népszerű, tehetős embereket szoktak meghívni. Azok általában szívesen vállalták, s büszkén sorolták, hány bérmagy er ekük van. Némely házaspárnak öt-hat, sőt tíz keresztgyermeke ült a bér132