Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

40. kép. Kürtös, sípos kemence. Uppony, Borsod m. Herkely K. felv. kb. 1940-ben, NM F 76964. kémény megjelenése után kialakult forma. Eredendően a kürtő egyenesen a padlásra vezette a füstöt. Apadon (padlás) egy fekvő tégla alakú, két végén nyitott, ún. kis kemencébe torkolt, ami felfogta a szikrát. Ennek hossza 100 cm, szélessége 50-60 cm, magassága 25 cm lehetett, vesszővázát agyagos sárral tapasztották meg. Igazi kéményük az egykori faházaknak nem volt, a füst a fonott vért nyílásain, sátortető esetén pedig az üstök alatti lyukon távozott a padlástérből (38. kép). A kürtőhöz tartozott a kemence száját két oldalról fedező, kicsit előreugró kő, a cseresznyeg, amire a kürtő is ráépült. Kenyeret, kalácsot a kemencében sütöttek, a főzés pedig a kocikon, a kürtő alatti szabadtűzön folyt. A tűzpadka alatt volt egy fáslyuknak nevezett bemélyedés. 88