Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

31. kép. Négylábú tarisznya (oldalról). 32. kép. Kantárban vitt fazék, rátó. Szilvásvárad, Borsod m. Csernely, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959. Paládi-Kovács A. felv. 1959. vele. Sok kell belőle, különösen krumpliásáskor. Kompéri, tüzelőt kisebb méretű, szecskát, pelyvát egészen nagy kávás kosarakban hordanak. Lapos fenekű, káva nélküli, kétfüles kosarakat csak az utóbbi évtizedekben használnak. A babot, aszalt gyümölcsöt hosszúkás, de gömbölyű fenekű, bordás szerkezetű kosarakban tárolták. Vízhordó rudat csak néhány juhásztanyán és bányatelepen használtak. Vállukra fektetve vitték, s elől-hátul a végein függő vashorogra akasztották a vizesedényeket. Neve váska, vácska (Járdánháza, Hangony, Csernely). Az 1930-as évekig — helyenként még tovább is — az ivóvizet mázatlan csöcsös kossóban, később demizsonban vitték a mezőre. Otthon öblös nyakú cserép kantában tartották egy fatönkön apitarban. A kossót, a kantát, mint minden cserépedényt, a közeli gömöri fazekasoktól szerezték be. A ház körül rocskában, vödör formájú dongás faedényben hordták a vizet, majd az 1920-as évektől elterjedt a zománcos vödör, amit szintén rocskának neveznek. Ez átvette a kanta szerepét is, s az átalakuló konyhában a vízlócán kapott helyet. Csobolyót nem használtak minden faluban. Uradalmakban, bányákban, erdei ölfavágóknál azonban megszokott vizesedény volt. Csernelyben és kör71