Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

24. kép. Kendertörő bakó. Szilvásvárad, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1964. Bitolás után a kendert elcsapták, azaz egy-egy marékkal kézbe vettek és a meztelen talpukkal taposták. Tizenkét csapómarokból lett egy nagy marok, amit már lehetett tilolni. Sima élű, két deszkalap között járó tilót használtak (23. kép). „Előbb elcsapják a nagyját, aztán elsimíjják" A kihulló por neve tilóajj. A durvább pozderva, pazdernya már a bitolásnál kihullt. Az „elsimított kendert" négy markonként (= egy bakóalja) összekötve vitték a malomba töretni. A Barkóságban és szomszédságában igen sok vízzel hajtott kendertörő, helyi nevén bakó működött még századunk elején is (Bolyok, Várkony, Feled, Serke, Sajópüspöki, Mónosbél, Bélapátfalva, Szilvásvárad, Nagyvisnyó, Dédes, Uppony stb.). Ezeket a kalló típusú kendertöró'ket Nógrád keleti szélén és Gömörben mailónak nevezték. Malomkerékkel forgásba hozott köldökös tengely emelgette a függőleges helyzetű nehéz gerendákat, s ezek a fordulatonként lezuhanó bakók törték meg a kendert (24. kép). Közben az asszonyok igazgatták alatta a kenderüket, s végül egy fej vámot 60