Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

véka után egy liter búza illette meg őket. Az 1920—30-as években már a kézzel hajtott rostáló gépek, tió'rzők is megjelentek a nagyobb parasztgazdaságokban. Különösen a vetőmagvakat kellett a konkolytól, a gyomok magvaitól gondosan megtisztítani. Mindamellett a kendermagot az 1960-as évekig kézi rostával tisztították (19. kép), s a babot is vagy szélben pállották vagy rostát használtak. A kiszelelt gabonát szuszékban (ácsolt láda), hombárban (deszkarekesz) tárolták, a vetőmagot pedig a padon (padlás) fekvő zsokkban (nagyzsák) helyezték el. Gabonásvermeket nem használtak. A Barkóság peremén helyenként szőlőművelés is folyt a filoxera pusztítása előtt. Az ajnácskői zsellérek 1867. táján főként szőlőjükből éltek. „Uppony, Bóta, Sáta, nincs borának mása" - mondogatták dicsekedve e községek lakosai. Jelentékeny kiterjedésű dézsmás szőlőikről FÉNYES Elek is megemlékezett. A hagyomány szerint a bótaiak templomuk patrónusának a szőlők védőszentjét, Orbánt választották, és a szent faszobrát a falu ládájával együtt őrizte a bíró. Amikor a bírákok, meg a hitesek áldomást ittak, először mindig Orbán szentre köszöntötték poharukat. A múlt század végén azonban elfagytak a bótai szőlők, ezért a szentet is „ledegradálták" — a népies magyarázat szerint. Szobrát kidobták és Jézust választották a templom patrónusává. 19. kép. Kendermag tisztítása restával. 20. kép. Kompérásás. A burgonyát Bolyok, Borsod m. Paládi-Kovács A. kosarakból vászonzsákokba töltik. felv. 1959. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1961. 55