Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

deszkalappal fedhető be, a másik végét fapálcikákból készült rácsozat zárja. A tülökdarab hossza 8-10 cm, átmérője 4-5 cm, tehát zsebben elfér. A befogott méhet a tülökből a csalétekre engedi, s megvárja, amíg az visszatér a társaival. A visszatérés idejéből már következtetni tud az odú távolságára is. Akkor a lépen gyűjtő méhek közül befog 6-7-et és szerszámaival elindul az odú irányába, amit már az első méh kiengedésekor megállapított. Amikor elbizonytalanodik, újabb méhet enged ki, s annak röptéből ismét megtudja, merre kell mennie. A méhfogó rostélyát tenyerével letakarva, a deszkalapocskát elhúzva és a tülökbe ezáltal fényt engedve szabadít ki egy-egy fogoly méhecskét. Amikor az odút megtalálja, egy lecsonkolt gallyas fát, mint rögtönzött létrát támaszt neki a fa törzsének, majd a fa ágain mászik feljebb. Pipáját szájában tartva füstöt ereget, hogy a méheket távol tartsa magától. Vagy kikopogtatja őket az odúból vagy büdöskővél füstöli ki. Akkor baltájával kiszélesíti a röplyukat és egy fakanállal kimeregeti a mézet a fa ágára - vagy bal karjára akasztott vederbe (3. kép). Fűrészt is visz magával, hogy kisebb zajt csapjon, ne hívja fel a kerülő figyelmét. Néha egy-másfél méter magas ablakot kell vágnia. (Az olyan odú, amelynél csak 50-60 cm-es nyílás kivágása szükséges, szerény zsákmányt ad.) Az erdei mézvadászat lenézett mesterség volt. Jobb gazdák csak titokban űzték, kizárólag saját szükségletre. Eladásra a pásztorok, szegény zsellér, napszámos emberek zsákmányoltak mézet erdei rajoktól. Sokuknak azért otthon is volt méhesük, s napjainkra a házi méhesek mellett (4. kép) az erdei mézzsákmányolás már elvesztette korábbi jelentőségét. Ma sem elhanyagolható viszont a gyűjtögetés, különösen a gombázás haszna. A sok tölgyeserdő aljnövényzete dús és különösen gazdag, változatos gombafajok tekintetében. Kora tavasszal kucsmagomba, tövisalja gomba, majd májusi pereszke található nagy mennyiségben. A nyár pedig ontja a legfinomabb „piacos gombákat". Ezek között a sok ehető tinóra (vargánya) fajta áll az első helyen, de a rókagomba, az őzlábgomba, a kékhátú és piroshátú galamb3 33 4. kép. Méhes fonott szalmakasokkal. Hangony, Gömör m. Paládi-Kovács A. felv. 1962.