Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)
3. Törzsökös népességén belül meghatározó szerepet vitt a kis- és középnemesség egész falvakat megtöltő tömege. Ennek a településtörténeti ténynek nemcsak a család- és birtoktörténetben, hanem a történeti és etnikai tudat alakulásában is fontos szerepe volt. 4. A történeti és antropológiai kutatások szerint a barkók népi alkatának kialakulásában a törökös jellegű (kabar, kun, úz) népelemek jelentős szerepet játszottak. Erre vall a mongoloid rasszelemek gyakori jelentkezése, s méginkább az alföldi (vagy turáni) rasszcsoport meghatározó jelenléte. 5. A házasodási kapcsolatok a területen endogám jellegűek, a Barkóságon belülre mutatnak. Keleti határán felekezeti endogámia gátolta a katolikus barkók és a borsod-gömöri református tömb házasodását, ami elmélyítette a kulturális elkülönülést. Elkülönült falvak, falucsoportok a Barkóságon belül is \ oltak. 6. A reformáció a vidéken tartós eredményt nem ért el, a lakosság mindvégig a római katolikus egyház szellemi irányítása alatt állt. Ez a vallási kontinuitás is hozzájárult a középkori hagyományok továbbéléséhez, a népi kultúra konzervatív jellegéhez. 7. A népnyelv az ún. palóc dialektus sajátságait viseli magán, annak kevéssé elkülönült változata. Az eddig feltárt fonetikai és grammatikai sajátságoknál többet ígér a szókészlet, a tájszavak vizsgálata. 8. Legalább a 19. század elejétől tág körben (több megyében) ismeretes a barkó szó a vidék népének megnevezésére. Ez az etnonym esetenként gúnynévként is használatos, de elsősorban a népcsoport megkülönböztetésére szolgáló név. 9. A népcsoporton belül az azonosság tudata, az ún. „mi-tudat" a 19. században bizonyosan megvolt, de feltehetően előbb is létezett már. A kutatók tapasztalata szerint a vidék lakói többnyire vállalják a barkó megjelölést a 20. században is. 10. A városoktól távoli vidék népi kultúrája a Felföldön belül is az archaikusabbak közé számított a 19. század utolsó harmadáig. A Barkóságba települt bányászat és nagyipar jóvoltából kifejlődött saját városi központja (ózd), törzsökös népességéhez más tájakról érkező magyar (kisebb részben szlovák és német) betelepültek csatlakoztak. Történeti fáziskésését behozva a Barkóság századunkban már a legdinamikusabban fejlődő magyar tájak sorába tartozott. Népe más felföldi csoportoknál előbb hagyta el népviseletét, formálta át házai, falvai képét. Korábbi integrációját, de a polgárosodást is (!) erősítette az a körülmény, hogy bejáró munkásai révén az ózdi gyár a vidék legfőbb kommunikációs központjává vált. Ózd hír-, információ- és kultúraközvetítő szerepe fokozatosan kiterjedt az egész Barkóságra, s ma már azon is túlér. 180