Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

Annak, aki be akar menni, varázserejű fekete tyúkot kell magával vinni. Ajtaja évente csak egyszer, karácsonykor, az éjféli mise alatt (mások szerint Úrnapján, Virágvasárnapján) nyílik meg. Aki nem jön ki addig, amíg a templomban az úrfelmutatás tart, később már nem is tud kijönni. Ott marad örökre és a veres kakas szolgája lesz. Hasonló hiedelemmondák, kincsmondák a Barkóság más részein is lelhetők. Vajda dűlőnév szintén számos akad (pl. Várkonyon), de ezeket a nép nem köti meghatározott történelmi személyhez. Elásott kincsek sorsa, megszerzésük módja napjainkig izgatja a nép képzeletét. A régiek szerint a kincs elárulja magát, mert bizonyos időpontokban felragyog, „tisztul a kincs". (Dédesen feljegyezték, hogy hétévenként gyullad világosság, kék fény a kincs helyén és csak a hetedik gyerek tudja kiásni.) Akinek álmában kicsiny öreg ember jelenik meg, megmondja, hogyan lehet a kincset megszerezni. Elterjedt hiedelem szerint a vállalkozónak ahol a kincset sejti, háromszor kell földhöz érinteni a hátsó felét, majd szótlanul kell ásnia, bármi jelenjék is meg előtte (repülő malomkő, mérges kutya stb.). Nem juthat a kincshez az, aki megijed és elkiáltja magát. Az ózd vidéki bányákban dolgozó szénbányászok helymegjelöléssel, névvel hitelesített igaz történetei a szomjas bányatörpéről és az embereket ijesztgető bányarémről a vidék hiedelemvilágának rétegezettségéről vallanak. A járdánházi Kormos Boldizsárról mesélték NEMCSIK Pálnak, hogy az 1913-as vízbetörés előtt frászt kapott, mert üldözőbe vette a bányarém. Tizenhárom éves gyerek, kiskocsis volt akkor, s a &—10 csilléből álló cúgot vontató bányalovakat hajtotta. Robbantást követően a légnyomás eloltotta a tárnában a kohanyecet, amivel világítottak. A kiskocsis megijedt, futva menekült, de eltévedt a sötétben. Amikor háta mögé nézett, az őt üldöző bányarémet látta. A szomjas bányatörpével egy elővájásban dolgozó csapat járta meg. Vízhordójuk meghozta a vizet és inni hívta őket, de mire a fejtéstől a pihenő helyre értek, egy csepp vizet sem találtak a kannákban. Siktánként (műszakonként) megismétlődött a dolog, s már meg akarták verni a vízhordót, de az első vájár azt mondta, előbb lessék meg, mi történik a vízzel. Elrejtőztek az ácsolat mögött, s amikor a vízhordó értük indult, látták, hogy egy törpe cammog elő. Felkapja a kannát és fenékig kiissza belőle a vizet. Aztán megtörli hosszú szakállát és rongyos nadrágjában elballag. Nem tudták, hogyan szabaduljanak meg tőle. Aztán bevittek neki a bányába egy pár csizmát és egy új öltözék ruhát, a törpe méretére csináltatva. A törpe nagyon megörült a ruhának, mindjárt átöltözött és úgy elment, hogy soha többé nem látták. A Föld királyáról szóló mesét, aki a szegény bányászt megsegítette és a kötekedő ördögről szóló történetet, mint a régi bányászokkal megesett dolgot 158