Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

72. kép. Búcsúsok az apátsági templom bejárata előtt. Bélapátfalva, Borsod m. Pápai Károly felv. kb. 1900-ban. NM F 2014. A fogadalmi búcsúk, búcsújáró helyek célpontjai közül kiemelkedik a szentkúti búcsú, különösen az augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartott. Gyalogosan, falvanként szervezett csoportokban tették meg az utat, évszázadok óta ugyanazon az útvonalon. Például Domaházáról Zabar, Pogony, Barna, Mátraszele, Kisterenye érintésével jutottak el a kegyhelyre. A szentsimoni, hangonyi búcsúscsoportok már csiterteken áthaladták a falun. A domaháziak csak pénteken indultak el otthonról. Terennén csűrben, szénában megháltak, s másnap reggel indultak tovább. A Zagyva-völgyi rövid útszakasz akkor már tele volt néppel. Hazafelé is napokig tartott az út, s az otthoniak zfőúr (plébános) vezetésével a falu határában várták a búcsúvezetővel érkező fáradt csoportot. Jelentős búcsújáróhely volt Bélapátfalva is, mint arról VAHOT Imre 1853-ban már megemlékezett. Azt írja, hogy a karastalomnsk (klastrom) nevezett régi templom és a szent forrás körül tengerként hullámzott a Borsod, Gömör és Heves megyéből érkezett búcsúsok nagy sokasága. A látványt fokozta a falvanként buzgó énekszóval, templomi zászlók alatt vonuló csoportok színes ünnepi népviselete, az öltözetek tarkasága (72. kép). Falusi búcsúkon az áhítat legfeljebb a templomi körmenet végéig tartott. 151