Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

májfát lehetett látni. Ezzel szemben Ózd környékén napjainkra teljesen felváltotta a májusi kosár, mint szerelmi ajándék. Rendszerint hortenziát, szalagos virágkosarat küldenek, s ez a polgárosult szokás már az 1940-es évektől kezdve hódít a vidéken. Bélapátfalván és környékén az 1930—40-es évekig szokásban volt a „királynéjárás". Hat-hét kislány ünneplőbe öltözött, egyikük tiszta fehérbe. ő volt a királyné, ezért fejére viaszkoszorút is tettek. Udvarról udvarra jártak és ott kört formálva, lassan körbe lépegetve énekelték: „Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz a második napja. Jól megfogd, jól megfogd lovadnak kantárját, Hogy ki ne tapossa a pünkösdi rózsát." Közöttük a kör közepén állt a pünkösdi királynő. Énekük végeztével a gazdasszonytól néhány krajcárt kaptak és azzal tovább mentek. Másutt pünkösdi király járt, de a szokás előbb kiveszett, mert pl. Ózd környékén már csak a szólásmondásra emlékeznek: „Aggyig tart, mint a pünkösdi királyság." Pünkösd vasárnapján Szentkúton (Mátraverebély) búcsút tartanak és ez a búcsújárás is a szerelmi ajándékozás egyik alkalma volt mindig. A legények tükrös szívet (mézeskalácsot) ajándékoztak, a lányok pedig bokrétát, árvalányhajat hoztak a választottjuknak. (Szüleiktől, rokonaiktól a gyerekek is sokféle játékot, ajándékot kaptak: kis tarisznyát, mézeskalács figurákat, cifrára festett botot, fokost, kereplőt stb.) Nyár elején nevezetes szokás volt a szentiván-napi tűzugrás. Az 1920—30-as években még a legtöbb barkó faluban tüzeket raktak június 24. előestéjén. Domaházán például három tüzet raktak a legények, egyet a felvégen, egyet az alvégen és egyet a falu közepén. A leányok tisztesfűből kötött csomókat fogtak a kezükben, s a tűz, füst felé tartva járták körbe a tüzet, miközben azt kiáltozták: „Tisztes legyek, hasznos legyek az én tisztesfüvem." Utána a legényekkel együtt át is ugrálták a tüzet. Bolykon a következő énekes mondóka fűződik ehhez a cselekményhez: „Tisztes légy, hasznos légy, Majoránna, törökszekfű bokros légy." A Hangony-völgyi falvakban Szent János járása ennek a szokásnak a neve. Egyes falvakban a kertek alatt, Hangonyban pedig a „belsőszögi" hegyoldal aljában szokták a rituális tüzet megrakni, de nem Szent Iván, hanem Péter-Pál (jún. 29.) estéjén és ehhez igazodott a mondókájuk is: „Szent Pál, Szent Péter, Hasznos legyek az én tisztes füvem, Has fájjék, has fájj ék, A tisztesfű használják." 149