Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)
sátort. Aki látogatóba ment, a következő szavakkal köszöntötte a fekő asszonyt: „Egészséget kívánok a boldogasszony-ágyadba." Századunk elején az anya egy hónapig feküdt szülés után, csak akkor ment avatóba. (Elkísérte a komaaszony is, aki a babát vitte a templomba.) Addig azonban az eresz alól sem mehetett ki, nem nézhetett a kútra, a jószágra, a határra. Századunkban a boldogasszony ágy kifekvése két hétre csökkent. A keresztelő a szülést követő harmadik-negyedik napon, délelőtt történt. Régebben a születés napján vagy másnapján már megkeresztelték az újszülöttet. A templomba keresztanyja, a bába és egy-két nőrokona vitte el a babát. Útközben senkinek sem mutatták meg, csak hazafelé menet engedték megnézni. Amikor beléptek a házba, a keresztanya így köszönt be: „Farkast vittünk, bárányt hoztunk, Apjának, anyjának örömére, Isten dicsőségére." A keresztelőt ebéd, majd vacsora követte, sok köszöntővel. Századunk elején a keresztelői mulatság gyakran másnap reggelig is eltartott, s rendesen muzsika, tánc mellett „lakták meg" a keresztelőt. Csak a húsfélét adta a vendéglátó komaház, a kalácsokat, sőt a mézespálinkát is a vendégek, a komák hordták össze. Ugyanis mindazok, akik részt vettek a keresztelőn, a későbbiekben komának szólongatták egymást (garasos komák). A keresztapa volt a fökoma. A komaság pedig a barkóknál nagy tisztesség ma is, s mindig nagy jelentőséggel bírt. A keresztszülők kiválasztásának elve nem változott az idők során. Rendszerint a szülők korcsoportjába tartozó barátokat, legény- és lyánycimborát hívták meg komának és komaasszonynak. Keresztelő után azonban magázod: 1 ' kezdtek és komámuramnak, komámasszonynak szólították egymást. Kisebb falvakban — ahol mindenki koma, meg sógor — csaknem elkerülhetetlen volt, hogy harmad-negyed unokatestvért hívjanak meg komának. Sokszor a szülők keresztszüleinek felnőtt fiát, lányát hívták keresztkomának. Gyermekenként egy pár keresztvízi komát szoktak választani, s többnyire minden gyermekükhöz másokat (Domaháza). Túlságosan leszűkül a komasággal létrehozott műrokonság ott, ahol a keresztszülők valamennyi gyereknél ugyanazok, s ahol kölcsönösségi alapon „visszahívják" egymást. A névadásba erősen beleszóltak a nagyszülők. Régebben az első gyermek három nevet is kapott. Rendesen az apa, a nagyapa, s a védszent nevét, leánynál az anya, és az anyai nagyanya nevét szokták adni. Fiatalon elhunyt nagybácsi, nagynéni nevét is gyakran választották a második, harmadik gyermeknek. Domaházán századunk elején a leggyakoribb férfinevek: József, János, István, de gyakori volt a Bálint, Kálmán, Sándor, Ágoston, András is. Ezek a hagyományos nevek apáról fiúra szálltak. Jellemzőek a becenevek is: 130
