Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

az emlékezettel elérhető időkben mindig a fekete volt. Különbség volt az ünnepi és a húsoló (mindennapos) fekete kendő anyagában, és a felkötés módjában. Hétköznap az olcsóbb karton- vagy delinkendő két csücskét hátul a tarkójukon kötötték meg (65-66. kép). Ünnepen selyemkendőt hordtak, és azt elöl, az álluk alatt kötötték meg (67. kép). Ékszert a leányok és fiatal menyecskék is csak módjával hordtak. Az arany- és ezüstfilbevaló az 1950-es évekig ritka. Jegygyűrű, kövesgyűrű századunk első felében csak a városkák, a gyártelepek közelében fekvő barkó falvak módosabb gazdáinál fordult elő. Ez a polgári hatás a tisztviselők, majd a gyári munkások mintája nyomán az 1930-as évektől fogva válik érzékelhetővé. Zabaron, Domaházán az 1940—50-es években is hordták még a gálánst, a nagy, fehér gyöngyökből felfűzött gyöngysort. A századelőn 3—5 sorban hordták a gálánst. Gyakran a gyöngysorral együtt ujjnyi széles fekete bársony szalagot is viseltek a nyakukban. Több faluban emlékeztek még a ragygó (ragyogó) elnevezésű, nyakban viselt ékszerre is, ami fémpénzekből, fémlemezekből volt összeállítva, de a tárgyat már nem sikerült megtalálnunk. A barkó nők hagyományos alsóruházata fehér, puha kendervászonból készült pendel és ingváll. Az utóbbi kötésig (derékig) ért, ujjai pedig könyékig. Az ingváll ujjait gyakran szegték fehér csipkével, ritkábban és újabban színes pamutfonállal hímeztek rá. Az ingvállat nyáron felsőruhaként viselték (66. kép). Nyakának kivágását szegővel, ún. margitdisszel szegték és három gombbal fogták össze. Vállait egy-egy vállfolt védte a sok batyuzással, cipekedéssel járó kopástól. Az ingváll szabását jellemezte még a mellévarrott ujjbetoldás és a hónalj alatti négyszögletes betoldás, a páha. Ünnepeken gyolcsból készült, díszesebb ingvállat viseltek. Legszembetűnőbb volt a fiatal menyecskék ingvállának a két szalagcsokorral kiemelt, könyék fölött megkötött ujja. A pendel általában bő volt, két és fél szél vászonból készült (Egy-egy szél vásznat számítottak elejének és hátuljának, egy fél szelet pedig két oldalt eresztéknek toldottak be.) Felső szélét beszegték, derekára korcot varrtak, amit a barkók ontra, ondra néven ismernek. Madzagot húztak bele és elöl megkötötték. Hasítéka, nyílása a pendelnek nem volt. Hossza nem változott, az emlékezet óta mindig térdig ért. Innepen (ünnep) díszesebb, csipkés oldalvarrású, gyolcsból készült pendelt hordtak. A századunk elején született korosztály élete végéig, azaz napjainkig ragaszkodott az ingváll- és a pendelviselethez. Nyáron a pendelre a fiatalok ráncolt színes szoknyát, az idősek pedig fekete szoknyát vettek fel, előbbiek fehér, utóbbiak fekete kötényt (kötő) kötöttek maguk elé. Ünnepen legalább 5-6 alsószoknyát vettek fel, de helyen120