Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

57. kép. Rimaszombati szűr. Domaháza, 58. kép. Cifra bunda. Sáta, Borsod m. Borsod m. Dincsér O. fe'v. 1939. Dincsér O. felv. 1939. NM F 83888. NM F 89953. csicsó szöggel voít kiverve, és vassarkantyút verettek rá. A csizmaszár felső szélét un. huszár szegély díszített. Elöl magyar bevágás, alatta ezüst bojt volt a csizmasszáron. Lakodalmak, bálok idején a díszcsizmákra nagy taréjú, pengő sarkantyút is vertek­Felsőruházatukhoz tartozott az ujjas, a fekete vagy kék posztóból var­rott, gazdagon zsinórozott rövid kabát. Gallérját bárányprémmel borították. Gömörben a mellényre panyókára vetve, télen felöltve viselték a dókát, a dolmányt és a spencelt, a rendesen sötétkék vagy fekete posztóból varrott, zsinórozással, pitykével díszített, rövid, ünneplő kabátokat. A bekecs elöl gombolódó ujjatlan mellény báránybőrből. Ma is megszokott öltözet, kivált az idősebb férfiak ragaszkodnak hozzá (56. kép). Többnyire sötétsárga színű, több-kevesebb zöld-piros bőrrátéttel díszítve. Századunk elején a bekecs bal oldalt záródott, nem középen. Az 1940-es évek elejéig hordták a csuha vagy csuhuj néven ismert szűrt. Gömörben a legdíszesebb szűrt a barkók hordták, hímzéséről rózsás csuhának nevezték. Hangony környékén, Domaházán a pa­rasztok barna, a pásztorok fehér csuhát hordtak. Arló, Borsodnádasd környé­kén a kondásoknak fekete csuhájuk volt. A szűr alját minden szűkebb tájon 114

Next

/
Thumbnails
Contents