Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

mivel júniusban beszántják őket, megint csak egyszer kaszáihatók. Ez azt jelenti, hogy évente, mivel több tagban van lóhere és bükköny, két kaszálás került ki, és általában ennyi kerül ki — de egy földről —, lucernából is. A századfordulótól kezdve tehát mindenképpen jelentős mennyiségű pillangóstaakrmány áll a jószág takarmányozására. Ezek a takarmányok, mivel ekkor már csépelnek, a csűrbe kerülnek, s a szénát jobbára az udvaron, illetve a csűr mögötti kertben kazalba rakják. A pillangósok közül is külön kezeltek egy-egy részt, amiből vetőmagot csépeltek, vagy vertek ki. Századunktól, amikor már egyáltalán nem járnak a rétre a jószágok, bizonyos talajgondozó munkákat végeznek a parasztok. Ezek a munkák azonban jobbára kimerülnek abban, hogy elhányják a vakondtúrásokat, hancsikokat, zsombikokat. Néhányan tavasszal meg is boronálják rétjeiket. A rétek ilyen jellegű gondozásában talán szerepe lehet annak is, hogy a rét egy részét lényegében szántónak fogták fel, ahol répát termesztettek. A répát szintén tavasszal ültették, előtte kétszer (ősszel és tavasszal) szántottak és trágyáztak. Az ültetés eke után történt, s néhányszor az év folyamán meg is kellett kapálni. Októberben szedték ki a földből, hazaszállították és otthon nagy késses megfejelték, azaz a levelét lecsapták. A répa pincébe, csűr alá ásott verembe került. A kendert ősszel és tavasszal is megszántott, trágyázott földbe vetették, május első hetében. Vetés után, mint más vetés után is, boronáltak. A virágos kendert július közepén, a magos kendert szeptember elején nyűtték. A kinyűtt markokat kévébe kötötték, s így kezelték az áztatás során. Az áztató tavak, gödrök rendbentartása évente néhány napot vett igénybe. A magos kenderből vetőmagnak valót vertek ki, néhány vékányit. A szőlő- és gyümölcstermesztés, különösen a 19. század végéig rengeteg elfoglaltságot jelentett a parasztok számára. Ez, s a szőlők értéke indokolja a hegyközség intézményeit, a szőlőpásztorok fogadását, és szőlőkapuk alkalmazását.

12 A 16—17. századra már kialakul a szőlőművelés rendszere, ekkor már a következő szőlőben végzett szolgáltatásokat tartják számon: nyitás, metszés, homlítás, háromszori kapálás, felkötözés, befedés, szedés. Emellett már trágyázták a szőlőt és karós művelésnél karózták. Hasonló munkáról tudunk 181712 A hegyközség intézményéről, illetve egyes szőlőhegyeken szőlőpásztorok alkalmazásáról tudunk. Borovszky, 1909. 250. Ez az intézmény (szőlőpásztorral, kerítéssel, szőlőkapuval) a 20. századig is fennmaradt. Román. 1968. 96