Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

lános, leginkább búzát termesztenek, de sok a betakarított rozs is, a tavasziak között a zab és árpa mellett búzát is vetnek.

10 Értékesítésre főleg az őszi búza kerül. A Tokaj környékihez fogható szőlőtermesztés nincsen, de a szántóföldje mellett szinte mindenki birtokol szőlőt is, és akad néhány csak szőlőművelő jobbágy is, A makkos erdő után e korszak végére szinte mindenhol tizedet szednek a földesurak. A módosabb jobbágyoknak csűrjük, istállójuk, vasalt szekerük van. A 16. század végén kezdődő robotoltató majorsági gazdálkodás a 17. század közepéig nem hoz a parasztság anyagi helyzetében jelentős változást, noha a 17. századot már mint a gazdasági depresszió korát elemzik egyes kutatók.

11 A század végére azonban egyértelműen romlik a helyzet. Erősödik a parasztság differenciálódása még az árutermelés következményeként. A növekvő robotterhck, a török betörések pedig megállítják ezt a virágzó paraszti árutermelést. A hangsúly az allódiumokra tevődik át.

1- A mezőgazdasági termelés színvonala nem változik, kevés technológiai újítás válik ismertté. A földesurak egyre inkább korlátozzák jobbágyaik jogait, egyes helyeken a kereskedést is igyekeznek eltiltani. Kisebb lesz a parasztok által megművelt föld, számos puszta határban bérelt szántótól elesnek, kevesebb lesz a jószágállomány aránya, a lovak szerepe és száma elenyészővé válik.

13 összefoglalóan: területünk a 16—17. század folyamán az akkori Magyarország egyik legfejlettebb mezőgazdasági vidékének számított, a korszakhoz képest fejlett agrártechnikával és különösen az árukereskedelembe bekapcsolódó bor- és gabonatermesztésével emelkedett ki. A vizsgált első évszázadban a termékfelesleg szinte kizárólag a parasztok gazdaságaiból került ki, míg a következő évszázad derekára a döntő szerepet az allódium veszi át. Hipotézisként vethető fel, hogy ezt a fejlett, tagolt paraszti gazdaságot csak sokára látjuk viszont. Az addigi, jobbára árutermelő háztartások ismét az önellátás szintjére esnek vissza, s a termelés színvonala sem sokat javul, kevés új növény-, illetve állatfajta változtatja meg a termelés azaddig megszokott rendjét. Sőt, egyes termények ki is kerülnek egy időre a termesztésből. Az elszegényedés folyamata írható le tehát, melyet a kuruc háborúk, az 1710-es pestisjárvány csak még inkább fokoznak. 10 Román 1968. 114.; N. Kiss 1960. 1091. 11 Zimányi 1976. 11 Maksay 1959. 46. 13 Faragó in: Sápi 1973/a. a