Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

12. kép. Boronálás kétleveles boronával, Abod mikor jobb lábára lép, előre, mikor balra, bal oldalra dobja jobb kézzel, és pergeti ki ujja közt a szemeket. Ha keskeny a föld, csak egy lábra hajít, ha valamivel szélesebb, s a bal oldalra dobott szemek ritkán terülnek el, beszegi a szélét, azaz a föld másik végéről, megint a jobb oldalról indul el, de most csak egy lábra, minden harmadik lépésnél egyszer szór előre. Egy haladással 4—5 métert lehet befogni. Az olyan földeken, melyek kétszer-háromszor szélesebbek, ennek megfelelően kell haladni. Az ilyen vetés az összeszántáshoz hasonlatos, azaz kívülről befelé haladnak. A vetés után rögtön boronálásba kezdenek. Rögösebb földet többször is végigboronálnak. A vasboronával kevesebbszer kell végigjárni, mert nehezebb, s így jobban töri a földet, betakarja a magot. Halvány emléke él egy olyan módszernek, melyben előbb vetnek, majd szántanak és boronálnak. Ha az őszi vetés kukorica után következik, nem trágyázzák meg a földet, de műtrágyát hintenek el, s szántást is csak egyszer tesznek, hiszen idejük is alig van már többre, meg úgy vélik, hogy a kapálásokkal eléggé megdolgozták a földet. A szeptember végi munkák idején mindenképpen könnyebbséget jelent ez. Szentenciaként emlegetik egyesek, hogy az őszieket Kisasszony napjára el kell vetni, a gyakorlat azt mutatja azonban, hogy jó, ha ezzel a munkával végeztek szeptember utójára. A 19. században fel80