Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

tenzitása mégsem éri el a burgonyáét. S jóllehet, burgonyát kisebb területen vetnek, annak terméshozoma három-négyszerese a kukoricáénak, s így termesztése jóval gazdaságosabb. Ritka, hogy helyét az ugarföldön, a kukorica mellett jelölik ki, inkább a kertekben, rétek és kenderföldek végében szorítanak a burgonyának helyet. Krumplit főleg a kis- és középgazdaságok vetnek; pontosabban, a különböző gazdaságokat vizsgálva, a krumpli többi növényhez viszonyított aránya itt a legnagyobb. A burgonya (gruja) legkülönbözőbb változatait termesztették századunkban, így az ella, gülbaba, rózsa (nyári, őszi), pehelygruja mellett megjelenik a szatmári (kékhajú) és kisvárdai nemesített fajta. A rétföldeken és a kertben szántottak helyet a takarmányrépának. Termesztése már a múlt század végén megindul, de igazán jelentőssé csak e század elején válik, s ez a növekedés jobbára összhangban van a szarvasmarha fajta-váltásával, a tej és tejtermékek piaci értékesítésével. A köztesek és zöldségfélék közül mindössze a káposztának és a lencsének jutott önálló hely a szántóföldeken. Lencsét még a századfordulón vetettek az ősziek után, a tavasziak végében. Természetesen azonban hamarosan elmarad. Nem így a káposztáé. Legtöbb faluban közös káposztáskertben (néhány holdon), répa között köztesként, s kertben termesztik a parasztok ezt a végig kedvelt és fontos növényt. Száz négyszögölön megterem már egy család igényeit kielégítő termés. Néhány községben aztán, jobbára a 19. század második felében (Komjáti, Szilas) hatalmas káposztásokat alakítanak ki a jobb rétekből, s az itt megtermelt káposzta főleg piacokon, falvakban talál vevőre. A káposzta mellett a bab (paszuly) is igen gyakran (hetente kétszer is) táplálékul szolgált a parasztoknak. Ez azt jelenti, hogy évente nagyobb mennyiséget kellett termeszteni. A szántóföldeken külön babföldek nem voltak, csupán a kukorica mellett, mint köztes növény kapott helyet. Került bab a szőlő aljába, és a kertbe is. A fehér-, a tarka- és a barnabab számtalan fajtáját vetették. A gazdaságok a termesztés során nemcsak a belső fogyasztás igényeit tudták kielégíteni, hanem a vetemények közül leginkább ezt vitték a piacra. A bab mellett a kizárólag veteményeskertben termesztett mákból is viszonylag gyakran jutott a piacra. Tök kizárólag köztesként termett, kukorica-, krumpli-, répaföldön és a ház mögötti kertben. Noha századunkban jóval kevesebbet termesztenek belőle, mint répából, de így is fontos őszi takarmány. Hasonló földekbe, valamint a szőlőbe került az uborka. ne,