Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

menti terület képe bontakozik ki. Ettől a hídon átmenő keresztúttól kezdődik az aliódium, ekkor még azonban csak szerény méreteket öltött. A legerőteljesebb erdőtarolás itt a 19. század első felére esik, kevés híja van az ezer holdnak. A parasztok az út innenső oldalát tisztítják, először a meglevő szántókkal érintkező gazos, cserjés partokat, s mindjobban közelednek a szomszéd falvak cserjés szántógyűrűi felé. A parasztok szántói valójában csak a kapitalizmusban növekszenek. Először a 27. és 28. részeket szerzik meg a gazdák, még mint erdőket. Az egyes erdőparcellákat tulajdonosaik hamarosan kiirtják, s szántani kezdik a pihent földet. E két rész kiirtása során újabb — most 300 holdas — darab földet vonnak a termelésbe. Ettől nem sokkal később, az 1900-as évek elején a Köves nevű, 13. határrészt is felosztják a parasztok között. Itt is a gazdák egyénileg vásárolnak, s az erdőparcellák a parasztok szorgos munkája nyomán szántóparcellákká alakulnak át. Itt néhány kisebb foltban valami megmaradt az erdőből. A telkes gazdák földszerzései oly méreteket öltöttek, hogy — s ez meglehetősen ritka — egymásközt felparcellázták marhalegelőjük közel felét a Nyilas nevű, 29. részben. Az úrbéresek jogán 150, egyenként 1 holdat megközelítő darab került kiosztásra. Legelőben pedig .szűkében volt a falu, s miként a zsellérek legelője, ez is erdőkkel tarkított volt. Az új szántók megegyeznek abban, hogy inkább tömbösek, szemben az igencsak keskeny és hosszú úrbéres tagokkal. A szántók kialakulásának egy korszakát az úrbérrendezéssel kell lezárni, amikorra is már a műveltként is nagy határban rögzülnek B telki szántók. A második korszak a feudalizmus utolsó évtizedeire esik, s ez a majorsági szántók kialakulásának ideje. A következő periódus a 19. század vége és a századforduló, a paraszti földszerzés kora. A nagybirtok, hogy üzeme korszerűsítéséhez pénzt szerezzen, eladja az erdők nagy részét, amit nem sokáig kell kínálni a parasztoknak, ök aztán nemcsak a vásárlással, de az erdőirtással is siettek. így az 1910-es évekre lezárul ezen — immár utolsó — szakasz is. A rétek nagysága alig változik, a legelőé viszont erősen ingadozik. Első esetben a legelő fogyásával a szántó nőtt, második esetben a legelő hódított el nagyobb darabokat az erdőből. Ebből kiolvasható egy közvetett — erdő—legelő—szántó — átalakulási folyamat. Ennél jelentősebb azonban az erdő—szántó váltásának folyamata. A legelők szűk kiterjedésének okait már említettem, s még más helyen is megteszem. A szőlők sorsa igen viszontagságos volt. 1814 előtt jelentős méreteket ölthetett a szőlőtermelés, valami miatt azonban kipusztulhattak az oltványok. A 19. század derekán kisebb kísérletek történnek az új58