Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

bor után, de a szőlőt nem idegeníthette el, sőt, ösztönözte is a parasztot újabb irtásokra. A 14—16. században a jó értékesítési lehetőségek is ösztönözték a szőlőművelést. A ma is meglevő ilyen területek tehát már jobbára e korszakra kialakulnak. Az erdők fogyatkozásával a földesurak az erdő használatát is igyekeznek korlátozni. Tilalmas erdőket jelölnek ki, ahol különlegesen jó épületfának való fa van, ahol gazdag a makktermés. A 18. századra nem lehet szabadon épülethez való, később haszonra való fát vágni, tűzifát meg csak száraz fából szabad szerezni. A 19. század elejére azonban még mindig hatalmas erdőségek maradnak, gyakran a határ több mint felét teszik ki. A már említett Debreczenyistatisztikát kell idézni a feudalizmus utolsó évtizedeire, mely statisztika megbízhatóbbnak látszik művelési ágakra vonatkozó adataiban, mint Fényes 1851-es, jobbára Debreczenyitől vett adatai. Részletesen csak Abod, Martonyi és Szuhogy adatait ismertetem, egyúttal közlöm azonban a későbbi hivatalos statisztikai vizsgálatok eredményeit is,

22 s ezzel már elérkeztem a kapitalizmus korának tárgyalásához. Más falvak adatait csak közvetlenül a grafikonon ábrázolom, a két szélső időpont: 1817 és 1938 között.A 22 Mezőgazd. Stal. Adatgyűjt. Földterület. '

:í Debreczenyi 1817.; Csikvári 1939. 45