Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

mind az embereknek, mind a jószágaiknak az erdő jelentette a legfontosabb megélhetési forrást. Ez a rablógazdálkodás azonban önmagában nem sokáig fedezheti a szükségleteket. Megjelenik mellette a földművelés, előbb csak mint kiegészítő gazdaság, majd egyenrangú társává válik. Éppen a rablógazdálkodás és földművelés által előállított javak aránya kérdéses az emberi fogyasztás történetében. A vizsgálati terület korántsem egységes ebből a szempontból. Míg Szendrő és Edelény szűk körzetével az erdőt szinte feledő, árutermelő parasztot produkál a 16. században, addig egyes, hegyekkel körülvett falvak még a 18. században is jobbára az erdőből élnek. Bár szántóik vannak, és hasonló szisztéma szerint is művelik, miként a völgyben, de termésük szűkös. A 19—20. századra aztán már náluk is nagy változásokat élnek meg az emberek. Az első irtásokat a patak menti völgyekben végezték, a víz melletti part rét, a távolabbi partos rész szántó lett. Ezek az irtások még a faluhoz közel voltak. Kifogtak egy-egy, az erdőben szigetszerű darabot, letarolták, s kezdték művelni. Idővel aztán — a falu körülötti sávban — több, egymással nem érintkező szántódarab jött létre. A több, nagyobb darab szántó pedig megteremtette a nyomásos gazdasági rendszer bevezetésének lehetőségét. Erre pedig már a 14—15. században sor kerülhetett.

15 A 16. századból származó adatok bevált, állandósult és általános szerkezetként mutatják be ezt a formát.

18 A Sajó mentén a két-, tőle északra a háromnyomásos rendszer dominál.

17 Ez nem jelenti azt, hogy a földek csak két, illetve három tagban lettek volna (majd egyes falvak határainak elemzése során fogom a problémát konkrét adatokkal megvilágítani). Egyegy nyomásba 3—4 szántó is tartozhat, melyeket eltérő időben fogtak művelés alá.

18 Jelentkezik aztán a törekvés arra, hogy összekapcsolják e darabokat, egy nyomás egy tagban legyen. Nehezebb annak elérése, hogy egy tagban mindenkinek egyben legyen a része. Gyakran azonban az egy tagon belüli részek szántási iránya is eltérő. Ennek a folyamatnak legékesebb bizonyítékai éppen a 20. századra is ilyennek megmaradt határok. A 18. század közepéig a nyomásokon belül ritkán alakultak ki az egyes gazdaságokhoz tartozó állandó parcellák, hanem valamilyen •• Belényessy I960.; Wellmann 1967. Ití Román 1968. 17 Lásd a Makkai László közölte urbáriumokat. Makkai 1954. 18 Szuhai 1900. 1598-ból Szalonnáról a következő feljegyzés áll: „... Szántóföldek 3 nyomásra. Pap földjei. Egyik nyomásra az Asszony-lázán 6 köböl búza vagyon benne. Az feljáróban 1. Az harmadik nyomásra Sárszeren 8 vagy 9." 42