Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

név lényegében két utcát takar, mert a Kossuth és Tót utca egymás folytatásai, miként a Petőfi és Magyar utca is. A parasztok csak a Tót-sor és Magyar-sor elnevezést használják, ami világosan utal a 18. századi újratelepülés során létrejött helyzetre. A református és katolikus magyarok ugyanis jobbára a református templom körül helyezkedtek el, a patak déli oldalán; míg a görögkeleti vallásról görög katolikusra térített népesség a patak északi felét ülte meg. Hangsúlyozni kell, hogy ez a megülés már kész és adott telekszervezetbe történt, tehát a középkori formák érintetlenek maradtak. A telkek a külső peremen húzódtak, hosszú szalag alakjuk volt. Valószínű, hogy sokáig szántónak használták ezeket. A patak menti rész rét lehetett, miként a belterületen kívüli, Királykút felé eső szakasz ma is az, s a Szendrő felé eső rész pedig káposztáskert volt. A patak menti udvarok szerény méretűek, szántó már nem is kapcsolódott hozzájuk, s bizonnyal az egykori rétek, kertek helyét foglalták el. E telkek kialakulásával csak a 18. századtól lehet számolni, amikor is főleg zsellérsorsúak kapnak házhelyet. Ezzel kialakul a településen belül a telkes és telketlen, módos és szegény térbeli oppozíciója, a nagy és kis porta elkülönülése. A 18. század elejéig a település központjának a református templom és körzete számított, itt volt a parókia, a temető is. A pestisjárvány után az abodi reformátusok csak leányegyházba tartoznak, a temetőt átteszik mostani helyére. A protestáns-katolikus oppozíció során a katolikusoknak is temehetőhelyet, majd templomot, plébániát kell kialakítani, építeni. Ez új, másik központi hely létrehozását jelenti, a patak ellenkező oldalán, ahol egy helyen lesz a plébánia, templom, temető. A két egyházi központ mellett egyre erőteljesebben a profán, a világi központ veszi át a vezetést. Ebben először a kocsma vállal szerepet a majdnem a falu mértani középpontjában levő épületével. Itt tartják vasárnapi báljaikat a fiatalok. Vele szemben építik majd a 19. század második felében a községháza, és a közjegyzőség épületét (Meszes és Galvács tartozik még ide). Egy időben fogadó, mészárszék, szatócsbolt áll itt. A más faluból ideszekerezők itt állnak meg áruikkal, jobbára itt is bonyolítva le üzleteiket, edényeket, káposztát stb. árulnak. A tér másik oldalán nagy, sík, vizenyős részen delel nyáron a gulya, egyébként meg a gyerekek verődnek itt össze, játszanak. E teret szekérút vágja ketté, tőle balra a legelő, jobbra a boltok sora. Az út merőleges a patakra, a vízen nagy kőhídon lehet átkelni. Az asszonyok főleg ehhez a hídhoz jártak mosni. A patak egész hoszszán ludak, kacsák úszkálnak. A patak egy kisebb teljesítményű darálót és kendertörőt is hajtott. 34